Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Erdő Péter: A II. Vatikáni Zsinat "Christus Dominus" kezdetű határozatának hatása az egyházi jog fejlődésére
nács 1989. március 15-én kiadott határozatában leszögezte, hogy a püspöki konferenciák elnöke vagy elnökhelyettese segédpüspök nem lehet80. A második nagy kérdés, amit a zsinati határozatnak a püspöki konferenciákról szóló rendelkezései nyitva hagynak, a konferenciák teológiai természetének és pontos hatáskörének kérdése. Fentebb szóltunk arról, hogy a konferencia nem törvényhozó szerv, de bizonyos meghatározott témákban, kétharmados többséggel és szentszéki felülvizsgálat után kötelező, általános határozatokat adhat ki (455. k. 1-3. §)81. Ezeket a kérdéseket egyrészt az egyetemes jog, másrészt az Apostoli Szentszék külön megbízása határozhatja meg. Ez eltér a részleges zsinatok általános törvényhozói hatalmától, melynek csak az szab korlátot, hogy jogszabályaik nem ellenkezhetnek a magasabb joggal (135. k. 2. §). Mivel azonban mindkét intézmény tisztán egyházi tételes jog alapján áll fenn, nem következik ebből feltétlenül alapvető különbség teológiai természetükre nézve. Mindkettőben, de a keleti egyházakra jellemző más szinodális formákban is, a püspöki küldetés egyházmegyén túlra szóló jellege fejeződik ki, mégpedig úgy, ahogyan azt a jelenlegi hatályos jogszabályok ma elrendelik. Ebben pedig jelentős a különbség, hiszen a püspöki kar jogalkotói hatalmát a kánonjog csak a tételesen felsorolt esetekre nézve adja meg. Ennek mélyebb indoka az egyes püspökök egyházkormányzati hatalmának általános jellege, melyet éppen a Christus Dominus fejtett ki klasszikus formában. Ezt a megyés püspöki hatáskört a zsinat és a legfőbb egyházi törvényhozó nem kívánja csorbítani sem a Szentszéknek való szükségtelen fenntartásokkal, sem a köztes szervek javára történő túlzott mértékű hatalomátcsoportosítással. Éppen ezért a nyolcvanas-kilencvenes években széles körű vita bontakozott ki a püspöki konferenciák egyházkormányzati hatalmának jellegéről és természetéről. Egyesek csak delegált kormányzati hatalmat tulajdonítottak nekik, mondván, hogy a konferencia inkább tanácskozó, mint hatalmi szerv. Hatalmi jogosítványai ezért csak külön delegációból fakadhatnak. Ennek ellentmondani látszott, hogy a Codex több mint húsz helyen említi, hogy a konferencia egyes kánonokhoz kiegészítő szabályt alkotni köteles vagy jogosult82. Ez a jog által adott delegáció (potestas delegata a iure) jogintézményétől annyiban látszik eltérni, hogy itt rendszeres, állandó feladatról van szó, a jog által delegált hatalom eseteiben viszont inkább rendkívüli esetekben, alkalmilag megjelenő felhatalma80 AAS 81 (1989) 388. 81 Mindez vonatkozik a püspöki karok által hozott általános végrehajtási határozatokra is, vö.: PCI, Resp. 1985. VIII. 1: AAS 77 (1985) 771. A püspöki konferencia hatáskörébe utalt kérdések jegyzékét lásd pl. L1STL, Pleuarkonzil und Bischofskonferenz, in Handbucli des katholischen Kirchenrechts, Hrsg. LISTL, J. - SCHMITZ, H. 2Regensburg, 1999, 396-415. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által hozott és a Szentszék által felülvizsgált kiegészítő szabályok 1994-ben jelentek meg, vö.: ERDŐ E, Note allé norme applicative del CIC in Ungheria, in tus Ecclesiae 6 (1994) 850-857 (a szabályok latin szövege uo. 843-850). 82 A konferenciák természetével kapcsolatos elméleti kérdésekről lásd pl. MANZANARES, J., Las Conferendas episcopales hoy. Configuración juridica y fundamentos doctrinales, in Revista Espanola de Derecho Canonico, 25 (1969) 325-372; AYMANS, W, Das Synodale Element in dér Kirchenverfassung (Münchener Theologische Studien, Kanonistische Abteilung 30), München, 1970; UA., Wesensverstiindnis und Zu- stiindigkeiten der Bischofskonferenz im Codex luris Canonici von 1983, in Archív für katholisches Kirchenrecht 152 (1983) 46-61; BERTRAMS, W, De capacitate iuridica Conferentiae episcoporum, in Ius Populi Dei. Miscel- lania in honorem Raymundi Bidagor, II, Roma 1972,73-93; FEL1CIAN1, G., Le Conferenze Episcopali, Bologna, 1974; Las Conferendas Episcopales hoy, Actas del Simposio de Salamanca 1-3 mayo de 1975 (Bibliotheca Salamanticensis, Estudios 16), Salamanca, 1977; ARRIETA, ]. I. lnstrumentos supradiocesanos para el go- bierno de la Iglesia particular, in lus canonicum 24 (1984) 607-643. 49
