Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Erdő Péter: A II. Vatikáni Zsinat "Christus Dominus" kezdetű határozatának hatása az egyházi jog fejlődésére
egyes plébános is „minél célravezetőbben tudjon a lelkekről gondoskodni" (Christus Dominus 31c). Tehát a tisztán statisztikailag ugyan nem mérhető, de hatásaiban mégis tapasztalható lelkipásztori hatékonyság volt a változtatások döntő célkitűzése. n) Szerzetesek működése az egyházmegyében Ugyancsak a püspökök teológiai küldetésén alapul a zsinati határozatnak az a rendelkezése, amely a szerzetesek működését szabályozza az egyházmegyékben. A Chris-I tus Dominus (34a) kimondja, hogy a szerzetes papok is - felszentelésüknél fogva - a püs-. pök munkatársai, az egyházmegye presbitériumának részei, ezért apostoli teendőiket a 1 főpásztorok vezetése alatt végzik. Ám a többi szerzetesek is az egyházmegye közössé- ' géhez tartoznak, és segítségére vannak a hierarchiának (uo. 34b). Mindezek miatt kötelesek engedelmeskedni a püspöknek és „valahányszor jogosan szólítják őket apostoli munkára, kötelesek azt elvégezni, hiszen a püspökök segítőtársai és alárendeltjei" (uo. 35,1a). A szerzetesi exemptio továbbra is fennmaradt, de ez a szerzetes intézmények belső rendjére vonatkozik (uo. 35,3). Az ebből a püspökök vezető szolgálatára helyezett teológiai hangsúlyból adódó részletkérdéseket egyrészt az Ecclesiae sanctae (I, 22-40), másrészt az Apostoli Szentszék későbbi rendelkezései, különösen a Szerzetesi és a Püspöki Kongregáció 1978. május 14-én kiadott Mutuae relationes kezdetű közös irányelvei szabályozták77. o) A püspöki konferenciák A részleges zsinatok és szinódusok rövid említése után a Christus Dominus a püspöki küldetés egyházmegyén túli jellegének intézményes működése érdekében általánosan kötelező szervezeti formaként írja elő a püspöki konferenciákat (37-38). Mint a dokumentum maga is említi, bizonyos országokban (így hazánkban is) korábban is létezett már püspöki kar, mégpedig szabályos időközönként gyűléseket tartó testület formájában. A zsinat koncepciója szerint „a püspöki kar igazi testület: benne valamely nemzet, illetve terület főpásztorai együttesen gyakorolják főpásztori tisztségüket, főként a korszerű apostolkodás formáinak és módszereinek egybehangolásával" (38,1). Később az 1983-as Egyházi Törvénykönyv is (447. k.) hasonló értelemben határozza meg a püspöki konferenciák fogalmát. Ezek szerint a püspöki konferencia nem alkalmi gyűlés - mint esetleg helyenként a korábbi századokban -, hanem állandó szerv, amely legalábbis jogilag nem képez közbülső fórumot az egyes püspökök és a Szentszék között. A szó szoros értelmében nem törvényhozó szerv, noha bizonyos kérdésekben hozhat általános határozatokat. Már a zsinat kiköti, hogy ha a konferencia legalább kétharmados többséggel elfogad egy döntést, és azt az Apostoli Szentszék felülvizsgálja, a döntés jogilag kötelez. Ám ilyen kötelező döntést csak olyan témákban hozhat a konferencia, amelyek- ; ben azt az egyetemes jog előírja, vagy a Szentszék elrendeli (Christus Dominus 38,4). Az Ecclesiae sanctae (I, 41) inkább a konferenciák szabályzatának és titkárságának kérdéseit pontosítja. Hangsúlyozza a szomszédos püspöki konferenciák közti kapcsolatok fontos77 SC Rel - SC Ep, Notae directivae Mutue relationes, 1978 V. 14: AAS 70 (1978) 473-506. Magyarázatához lásd pl. Informationes SCRIS 4 (1978) 93-230 (tanulmányok gyűjteménye); ANDRÉS, D. J., Szerzetesjog. Magyarázat az Egyházi Törvénykönyv 573-746. kánonjához (Bibliotheca Instituti Postgradualis luris Canonici 1,2), Budapest, 1999,160-177; UA., Obispos y religiosos. Linea de comunión y pnrticipación en el „Mutuae relationes" y en el Documento de Puebla, Buenos Aires, 1981. 47
