Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Erdő Péter: A II. Vatikáni Zsinat "Christus Dominus" kezdetű határozatának hatása az egyházi jog fejlődésére
van az egyházmegyében (CCEO 215. k. 2. §)71. Ez tehát az egyházmegyei szintű egyházkormányzati hatalommal járó hivatalok tekintetében a felszentelt püspököknek elsőbbséget biztosít az áldozópapokkal szemben. Hasonló logika jelenik meg mindkét hatályos törvénykönyvben abban a kötelezettségben, hogy a megyés püspöknek nem szabad általában és szokásszerűen másra bízni egyes püspöki jogok és feladatok gyakorlását, ha a koadjutor, illetve a segédpüspök el tudja látni ezeket a funkciókat, illetve - a keleti törvénykönyv szerint - „gyakorolni tudják és akarják azokat" (CIC 408. k. 2. §; CCEO 216. k. 2. §). Eszerint olyan tevékenységek terén, amelyeket kellő megbízással áldozópapok is elvégezhetnek, de amelyekhez a püspökszentelés sajátos küldetést és kegyelmet is ad, éppen ennek a kegyelmi adománynak az Egyház javára való hasznosítása érdekében, a jog elsőbbséget biztosít a felszentelt püspököknek72. Megjegyzendő, hogy a püspöki helynök tisztsége, mely - mint mondtuk - a zsinat által bevezetett újítás volt, szükségtelenné tette azt a korábbi gyakorlatot, hogy egyetlen egyházmegyében több általános helynököt nevezzenek ki, illetve az általános helynök mellett az ügyek bizonyos csoportjai számára püspöki megbízottat (delegátust) állítsanak (pl. Spanyolországban). I) Az egyházmegyei tanácsok A Christus Dominus kívánatosnak mondja az egyházmegyékben a pasztorális tanácsok megszervezését, melyek papokból, szerzetesekből és világiakból állnak. Feladatuk nem kormányzati, hanem tanácskozó, esetleg tanácsadó jellegű. Tagjait legalább részben választani kell (27e). A pasztorális tanácsról (consilium pastorale) később ugyancsak az Ecclesiae sanctae rendelkezett (1,16). Ugyanez a rendelkezés bekerült az Egyházi Törvénykönyvbe is (511-514. k.). Kötelező viszont a papi szenátus (consilium presbyterale) megalakítása minden egyházmegyében (Ecclesiae sanctae 1,15). Ez a testület a püspök tanácsadó szerve és szenátusa (uo. 1,15,1. §). Kormányzati hatalmat a papi szenátus nem gyakorol. Általános működési szabályait a hatályos CIC tartalmazza (495-501. k.). Működésének részleteiről viszont utaló szabályt közöl, a püspöki konferencia feladatává teszi az egyes papi szenátusok megyés püspök által kiadandó szabályzataihoz általános irányelvek kidolgozását (496. k.). Hazánkban a püspöki konferencia 1994-ben adott ki ilyen szabályt, mely megelégszik rövid alapelvek közlésével73. Az Esztergom-Budapes- ti Főegyházmegyében maga az 1994-ben tartott egyházmegyei zsinat állította össze a papi szenátus szabályzatát, melyet azután a főpásztor a zsinati Könyvben egyházmegyei jogszabályként kihirdetett74. Ezeket a papi szenátusokat az egész világegyházban, így hazánkban is már a zsinatot követő években megszervezték75. a ERDŐ - GARCÍA MARTÍN, La missione 450-451. 72 Uo. 451-452. 73, A Magyar Püspöki Konferencia Kiegészítő Szabályai az Egyházi Törvénykönyvhöz, 4. cikkely: Az Egyházi Törvénykönyv. A Codex luris Canonici hivatalos latin szövege magyar fordítással és magyarázattal, szerkesztette, fordította és a magyarázatot írta ERDŐ P., Bp. 42001,1162 (II. Függelék). 74 Az Esztergom-Budapestí Főegyházmegye Zsinati Könyve, Budapest, [1994], 112-114,46-50. §. 75 Vö. pl. a Magyar Katolikus Püspöki Kar 1968. III. 14-én kelt körlevelét, mely határozatot adott ki a papi szenátusok felállításáról, s ehhez csatolta A Magyarországi Egyházmegyék Papi Szenátusainak egységes szabályzatát. 45
