Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Erdő Péter: A II. Vatikáni Zsinat "Christus Dominus" kezdetű határozatának hatása az egyházi jog fejlődésére
nyelvű hívőkről főszabályként a részegyházon belül megfelelő papok, saját plébániák, vagy akár püspökké is szentelt püspöki helynök útján, esetleg más, célravezetőbb módon kell gondoskodni. Csak a rítusok esetében említi a zsinat, hogy számukra szükség esetén „rítusonként saját hierarchiát kell létesíteni" (23, 2d-e). Ugyanezt az elvet veszi át az Egyházi Törvénykönyv is (383. k. 1-2. §; 518. k.; 372. k. 2. §). Az egyházmegyéknek a zsinat által szorgalmazott módosítása során a Christus Dominus szerint mind a keleti kaJ tolikus egyházak, mind az illetékes püspöki karok véleményalkotása szükséges (24; vö.: 372. k. 2. §). Ezeknek az elveknek a rendkívül hatékony gyakorlati alkalmazására kerültV sor a XX. század utolsó évtizedében, főként Közép- és Kelet-Európábán, ahol ősi vagy újabb állami jogi akadályok már nem álltak a pasztorális szempontokat követő rendezés útjában67. Hasonlóképpen nagyszabású átrendezés valósult meg az egyháztartományok és az egyházi régiók tekintetében is, különösképpen Európában, de folyamatosan más világrészeken is. így a hazai egyházmegyei határrendezés a tartományi beosztást is érintette68. Megalakult a Veszprémi Egyháztartomány, módosultak a többi tartományok is. II. János Pál pápa 1993. május 31-én kelt, Hungarorum gens kezdetű apostoli levele, mely a módosításokat elrendelte, gyakorlatilag átszervezte az egész hazai hierarchiát, hiszen egy tartomány, és két új egyházmegye alapítását tartalmazta, valamint számos egyházmegyei és tartományi határmódosítást, továbbá több egyházmegyében név- és részben székhelyváltozást. Az intézkedést bevezető pápai levél indoklásként kifejezetten is utal a Christus Dominus 22. pontjára. Ugyanez a zsinati okmány másutt az egyháztartományok és régiók átalakítására is kitér (39-41). A zsinat által programként kitűzött folyamat tehát szemünk láttára hozza meg gyakorlati eredményeit az egész európai kontinensen a lelkipásztori hatékonyság és újjászületés érdekében69. k) A koadjutorok és segédpüspökök A egyházi rend szentségének püspöki fokozatáról szóló zsinati tanítás magával a szentséggel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy „a püspökök Krisztus helyetteseiként és követeiként kormányozzák a rájuk bízott részegyházakat, mégpedig nemcsak tanáccsal, meggyőzéssel és jó példával, hanem tekintéllyel és szent hatalommal is" (Lumen gentium 27a; Christus Dominus 4a). Természetesen a konkrét egyházkormányzati hatalom a puszta felszentelésen kívül megkívánja a kánoni küldetést is. Ezért szögezi le a Lumen gentiumhoz fűzött előzetes magyarázó megjegyzés, hogy „a felszentelés megadja a létrendi részesedést a szent tisztségekben; ez kétségtelen a hagyományból, beleértve a liturgiáit is. Tudatosan szerepel a tisztségek, nem pedig a hatalmak szó, mert ezen az utóbbin a minden további nélkül gyakorolható hatalmat lehetne érteni. Ahhoz ugyanis, hogy az így gyakorolható hatalom is meglegyen, még kánoni, agyis jogszerű körülhatárolásra van szükség a hierarchikus felsőbbség részéről. Az ilyen hatalom-körülhatárolás jelentheti egy közelebbről meghatározott tisztség átruházását vagy alárendeltek kijelölését" (Nota explicativa praevia 2b). Mindezek fényében különleges feszültség jelentkezett a segédpüspökök és a koadjutor püspökök tisztsége körül. Egyrészt 67 ERDŐ E, A mavvar és európai egyházmegyék alakulása az utóbbi tíz évben, in Magyar Egyháztörténeti Vázlatok. Regnum 10 (1998) 269-277. 68 IOANES PAULUS II, Epist. Ap. Hungaricae nationis, 1993. V. 31: AAS 85 (1993) 869-871; Bulla Hungarorum gens: uo. 871-876. 69 Vö. pl. ERDŐ E, A magyar és európai egyházmegyék ITö-TJb. 43
