Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Erdő Péter: A II. Vatikáni Zsinat "Christus Dominus" kezdetű határozatának hatása az egyházi jog fejlődésére
(témája: a püspök mint Jézus Krisztus evangéliumának szolgája a világ reménységéért)47. Rendkívüli teljes ülés volt pl. 1969-ben (a pápa és a püspöki konferenciák kapcsolatáról) és 1985-ben (az Egyház életéről 20 évvel a II. Vatikáni Zsinat után). Részleges ülések voltak pl. 1980-ban (a holland és az ukrán püspökök számára), 1995-ben (Libanon számára), újabban pedig egyes kontinensek püspökei számára (pl. Európa püspökeinek először 1991-ben; majd 1999-ben; Afrika püspökeinek 1994-ben; Amerika püspökeinek 1997-ben, Ázsia püspökeinek 1998-ban; Óceánia püspökeinek 1998-ban). Néha a pápa olyan különös megbeszélésre jön össze egy-egy vidék püspökeivel, amely nem számít szinódusnak. A szinódusi ülések legbővebb története és dokumentációja Giovanni Caprile gyűjteménye48. d) A megyés püspök hatalma A megyés püspökök hatalmát egyházmegyéikben a zsinati határozat 8. pontja teológiai erővel írja körül. Ez az alapja annak a jogvélelemnek, hogy a püspököt egyházmegyéjében megilleti mindaz a saját (tehát nem más egyházi hatóság nevében gyakorolt), rendes (tehát hivatalához tartozó és nem külön megbízással adományozott) és közvetlen (tehát nem csupán papokra vagy más vezetőkre kiterjedő utasítási jogot jelentő, hanem az összes hívő irányában közvetítő nélkül is gyakorolható) hatalom, amely pásztori tisztségének gyakorlásához szükséges. Ennek a hatalomnak a korlátját egyrészt a pápa hivatalához tartozó sajátos joghatósága, másrészt az esetleges fenntartások jelentik. Ennek az alapelvnek a következménye, hogy az egyházi jog összes előírásait ebben az értelemben kell magyarázni, vagyis nem a püspök jogosultságára kell törvényi bizonyítékokat keresni, hanem a fenti keretek között annak kell kifejezett jogalapra hivatkoznia, aki az ilyen fajta püspöki hatalomnak valamilyen további megszorítását állítja. Ez az alapelv kifejezett rögzítést nyert az 1983-as CIC 381. kánonjában. Mindebből következik a megyés püspökök általános felmentői hatalma az egyetemes egyházi törvények alól (87. k.), amiről a fentiekben már szóltunk. e) A Római Kúria A Christus Dominus éppen a püspökök lelkipásztori tisztségére, és így a kollegialitásra tekintettel foglalkozik a Római Kúria működésével és a pápai követek hatáskörével. A Kúriáról megállapítja, hogy az a római pápa egész Egyházra kiterjedő legfőbb, teljes és közvetlen hatalmának gyakorlását segíti a részegyházak javára és a főpásztorok szolgálatára. A Kúria jelenlegi törvényi meghatározása is (1983-as CIC 360. k.) a Christus Dominus-xa megy vissza. A zsinat megkívánta a Kúria átszervezését, hogy az jobban alkalmazkodjék a kor, az egyes vidékek és rítusok igényeihez (9b). A Kúria első átfogó reformját az 1967. augusztus 15-én kiadott Regimini Ecclesiae universae kezdetű apostoli rendelkezés49 valósította meg. A Kúria intézményeinek felépítésével, hatáskörével a hatályos Egyházi Törvénykönyv - ellentétben az 1917-es Codex-szel - nem foglalkozik. Ellenben a zsinat után megreformált Kúriát újrarendezte az 1988. június 28-án kiadott 47 Synodus Episcoporum, X Coetus Generalis Ordinarius, Instrumentum laboris II Vescovo servitore dei Vangelo di Gesii Cristo per Ia speranza dei mondo, Cittá dei Vaticano 2001 (munkaszöveg). 48 CAPRILE, G., II Sinodo dei Vescovi, Roma 1968 kk.. A szinódusi ülések dokumentációját lásd pl. a LOsservatore Romanóban. 49 AAS 59 (1967) 885-928. Átfogó kommentárja: CABREROS DE ANTA, in Derecho Canónico posconciliar 308-356. 38
