Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Erdő Péter: A II. Vatikáni Zsinat "Christus Dominus" kezdetű határozatának hatása az egyházi jog fejlődésére
Pastor bonus kezdetű apostoli rendelkezés50, valamint az ennek kiegészítésére kibocsátott végrehajtási utasítás jellegű újabb jogszabály, a Római Kúria Általános Rendtartása, melynek hatályos szövege 1999. április 30-án látott napvilágot51. Az egyes kúriai szervekre vonatkozóan az újabb időkben is jelentek meg külön törvények, illetve működési szabályzatok. Az egyes kúriai intézményeket és felépítésüket az Annuario Pontificio évente közli52. f) A pápai követek A pápai követekkel kapcsolatban a Christus Dominus ugyancsak irányelvet fogalmaz meg: hatáskörük pontosabb meghatározását kívánja a püspökök saját pásztori tisztségének tiszteletben tartásával (9b). A pápai követekről 1969. június 24-én a Sollicitudo omnium Ecclesiarum kezdetű Motu proprio rendelkezett53. Ennek lényeges tartalmát az 1983-as Egyházi Törvénykönyv is átveszi (362-367. k.). A hatályos jogban is alapvető állítás, hogy a pápa követeit a részegyházakhoz küldi, bár ez a küldetés többnyire az államokhoz és hatóságokhoz is szól. Ez utóbbi esetre nézve a CIC magáévá teszi a nemzetközi jognak a diplomáciai képviseletekkel foglalkozó szabályait. A diplomáciai jog kodifikációja az 1815-ös bécsi kongresszuson kezdődött. Jelentős előrehaladás volt e kodifikáció terén a diplomáciai kapcsolatokra vonatkozó bécsi szerződés (1961)54 55. A Szentszék diplomáciai képviseleteit és a nemzetközi szervezetekhez fűződő kapcsolatait az Annuario Pontificio évente ismerteti. A megyés püspökök és püspöki konferenciák együttműködése a pápai követekkel számos formát ölthet. Ilyen pl. a konferenciák részvétele a püspökök kinevezésének előkészítésében (377. k. 2-3. §; vö.: Sollicitudo omnium Ecclesiarum VI, 2,b). Viszont már maga a Christus Dominus kategorikusan elutasítja, hogy az államok és világi hatalmak a püspökök kinevezésében részt kapjanak (20; vö. CIC 377. k. 5. §). Bár a nuncius jog szerint nem tagja a püspöki konferenciának (450. k. 2. §), a konferenciák szabályzata az együttműködés biztosítása végett gyakran állandó meg50 AAS 80 (1988) 841-930. 51 SecrStat, Regolamento generale della Cura Romana: AAS 91 (1999) 629-699. 52 A kúriáról lásd DEL RE, N., La Curia Romana. Linaementi storico-giuridici, 3Roma 1970; EPR R. - LEFEBVRE, C. - METZ, R., Le droit et les institutions de l'Église Catholique latiné de la fin du XVIIR siécle á 1978. Sources et institutions (Histoire du Droit et des Institutions de l'Église en Occident XVI), Paris, 1981,493, 496-518; La Curia Romana nella Cost. Ap. „Pastor bonus" (Studi Giuridici 21), Cittá dei Vaticano, 1990; Le „Normae" del Tribunale della Rota Romana (Studi Giuridici 42), Cittá del Vaticano, 1997. 53 AAS 61 (1969) 473-484. Vö. SC Ep, Index facultatum nuntiis, internuntiis et delegatis apostolicis tributarum, 1968. 1.1: Leges III 5284-5288, nr. 3620. 54 Ennek szövegkiadása pl. Conference des Nations Unies sur les relations et immunitás diplomatiques. Vienne, 2 Mars-14 Avril 1961. Documents officiels. II. Convention de Vienne sur les relations diplomatiques, New York 1962. A diplomáciai jog egyéb forrásairól lásd pl. USTOR E., Diplomáciai és konzuli jog, in Állam- és Jog- tudományi Enciklopédia, Budapest, 1980,1,625. A Szentszék tevékenységének nemzetközi jogi vonatkozásaihoz alapvető mű KÖCK, H. E, Die völkerrechtliche Stellung des Heiligen Stuhls, Berlin, 1975. A Szentszék diplomáciai tevékenységével kapcsolatban lásd Chevailler, L.-LEFEBVRE, C.-METZ, R., Le droit et les institutions de l'Église Catholique 361-432; OLILVERI, M, Natura e funzioni dei Legali Pontifici nella storia e nel contesto ecclesiologico del Vaticano II, Torino, 1979; UA., The Representatives. The Real Nature and Function of Papal Legates, Gerards Cross 1980; CARDINALE, H. E., The Holy See and the International Order, Buckinghamshire 1976; MIKAT, E, Die papstlichen Cesandten, in Handbuch des katholischen Kirchen- rechts, Hrsg. LISTL, J. - SCHMITZ, H. 2Regensburg, 1999, 386-393; ERDŐ P, A pápa képviselete, in Vigilia 55 (1990) 259-262. 39
