Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 3-4. szám - Máté Zsuzsanna: Sík Sándor vallásos témájú drámaírói művészetéről
témájú drámáját, az Alexius című művének hermeneutikai olvasatát vázolnám. A vallásos irodalom egyik régi, a középkorban gyökerező drámai műfaját, a misztériumot eleveníti fel Sík Sándor a Salamon király gyűrűje című, 1916-ban megjelenő, és az Alexius, 1917-ban kiadott darabjaival. Ekkor írja Ébredés című tragédiáját is.3 E három korai drámából az Alexiust emelném ki. A kortársi fogadtatás és Sík Sándor visszaemlékező értékelésével párhuzamosan magam is úgy vélem, hogy ez az egyik legérettebb és legszebb darabja ebből a korai, pályakezdő időszakból. A kortársi kritika szerint a dráma műnemén belül a vallási témájú misztériumoknak és oratóriumoknak — Salamon király gyűrűje, Alexius, Adventi misztérium (1933), Advent (1935) darabokra utalva - jobban kedvezett Sík Sándor lírikus alkata, míg a történelmi tragédiák világának - Zrínyi (1923) és az István király (1934) darabjaira utalva - már kevésbé. Megjegyzem, ez utóbbi megállapítással nem értek egyet, ahogy ezt bizonyítani is szeretném egy később megjelenő monografikus jellegű könyvemben, melynek címe: Sík Sándort is olvasva. Az Alexius alapkérdése, problémafelvetése túl az egyéni ihletettségen, minden mélyen vallásos ember közös problémája lehet: miképpen illeszkedhetik bele az emberi közösségbe az, akit Isten 'magáénak' követel? Vagy konkrétabban: mit 'ér' az ember, ha Isten kiválasztottja; hogyan válhat hasznára az emberi közösségnek a 'Szent'? Rónay György két vonatkozásban is aktuálisnak értelmezi a művet: egyrészt az első világháború szomorú aktualitásaként: „az egyetemes humánum, a szeretet panasza a testvéremberek egymást öldöklése láttán (...), az evangéliumi szeretet nevében utasítja el a hatalom és a fegyverek erőszakosságát"; másrészt egyéni aktualitásnak véli, egy választásra kényszerítő életprobléma feloldásának tekinti, mivel a Szent Elek élettörténetét feldolgozó misztérium témája egy olyan vagy-vagy dilemmára épül, amely a fiatal pap-költő ekkori élet- problémájára utalhat szerinte: „Alexius nem elégedhetik meg az evilági boldogsággal, az ő hivatása az Egész.(...) Alexius alakjában saját maga is választott."4 Pár évvel korábban Sík Sándor is választott a világi élet és az Istenének teljes mértékben elkötelezett papi életforma között, félmegoldás nem létezett számára. Erre az éles vagy-vagyként felfogott választásra meglehetősen dermedten és értetlenül tekinthetünk ma már, hiszen egyszerűen felfoghatatlan számunkra, miért kényszerítette magát illetve hősét ilyen éles és kizárólagos döntésre, miért nem tudta elfogadni a világi és egyben keresztényi életformát. Talán némi magyarázatot adhat Alexius válasza e dilemma kapcsán az utolsó jelenetben, 2 3 4 2 HANS-GEORG GADAMER: Igazság és módszer. Egy filozófiai hermeneutika vázlata. Gondolat, Bp., 1984.13. o. 3 Első drámájának, az 1916-ban írt és az iskolai színjátszás keretén belül bemutatott Ébredés című háromfelvonásos darabjának - melyet a Budapesti Kegyes-Tanítórendi Főgimnázium diákjainak jótékony célú előadásának keretében, 1916. febr. 29-én, az „Uránia tud. színházban" mutattak be - alaptörténete meglehetősen egyszerű: a kényelmes életvitelben s a család szerető gondoskodásában felnevelkedett ifjút, Morvay Miklóst, aki a többiek háborús lelkesedését mérhetetlen ostobaságnak tartja, besorozzák, s a harctéren - hősies haláláig - megtapasztalja mindazt, ami együttérző és önfeláldozó emberré teszi: a testvériességet, a szenvedést, a tűrést, az erkölcsi helytállást. A diák-hős, a tanár-hadnagy, a paraszt-honvéd alakjaiban azonban ott kísért egyfajta kettősség: a hatalomnak kiszolgáltatott és annak háborús parancsait követni kénytelen ember, és az Ember, aki retteg, tűr, érez és embertársaiért mégis felelősséget vállal, akár élete árán is. Az éppenhogy 18 éves fiatal Morvay lelki 'ébredése', azaz a nagy életkötelességek felismerése ez a darab, s katartikusan tragikus halála a háború értelmetlenségének gondolatát, annak 'ébredését' erősíthette fel a nézőben és olvasóban, 1916-ban. 4 RÓNAY GYÖRGY: Az „Alexius"-tól a „Tizenkétcsillagú koroná"-ig. Vigília, 1948. 9. füzet, 176. o.
