Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 3-4. szám - Hegyi Márton: Mi a teológia?
válaszok elevenségét. Az, hogy visszataláljunk a válaszok forrásvidékére, s megtanuljunk e forrásvidéken lakozni, első lépésben kétségtelenül a minden készen kapottól való elmozdulást és elfelé mozgást követeli meg. Ez az elfelé mozgás visszamozgás az alap felé. Ennek az „elfele mozgásnak" nem lehet más célja, mint az eredetbe való viszszata- lálás. Az eredet mindig önmagunk kezdetét is jelenti. Ahhoz, hogy megtanuljuk birtokba venni önmagunk kezdetét, először is el kell gondolkodnunk azon, mit is jelent az, hogy kezdet. Amint az önazonosságé, úgy a Mi a teológia? kérdésének felvetődése sem jelölhet ki más feladatot, mint azt, hogy a teológia eredetének iránya felé kérdezzünk. Minden dolognak ott van az eredete s így kezdete is, ahol a dolog lényegi misztériuma rejtezik. A misztérium önmagát lényege szerint egyszerre feltárja és elleplezi. „Az istenség őrzi a távolságokat."3 Ha azonban a misztérium kimerülne saját távolságának őrzésében, egyáltalán nem is szerezhetnénk róla tudomást. Akkor hát a Misztérium valahogyan már mindig is tekintetünk előtt van. A misztérium kezdetileg van jelen számunkra. A kezdet azonban önmagában túlságosan elvont fogalomnak tűnik. Hol és miként kezdhetnénk hát neki a kezdet keresésének? Minden keresésnek csak akkor tudunk nekikezdeni, ha az, amit keresünk, valamiképp már megjelent számunkra. A kezdet megkezdődése a megjelenés. Hogyha „a kezdet akkor van jelen, ha jövésben marad"4 5, megérkezésére irányuló készenlétünk nem valami elmerülő vagy mesterkedő foglalatoskodás, hanem csakis a várakozás módján lehetséges. De mi az a megjelenés, amelynek révén a teológia eredetének keresésébe foghatnánk? „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit saját szemünkkel láttunk, amit szemléltünk, és amit kezünk tapintott: az élet Igéjét hirdetjük nektek. Az élet megjelent. Mi láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk" (ljn 1,1-2). Hitünk eredete és az egyházi év kezdete a megtestesülés misztériuma. A Misztérium megjelenése elé egyedül várakozásban nézhetünk. Ez a várás azonban nem lehet elvárás (exspectatio). A várakozás eredete abban áll, hogy megelőzi egy előzetes megjelenés (adventus). Minden várakozás csakis oly módon lehetséges, hogy megszűnik elvárás (exspectatio) lenni, és a megelőző eljövetel (adventus) számára tárja ki önmagát. Ez a kitárulkozás engedi jelenné lenni a kezdetet. Ha a kezdet jelen van, akkor egyúttal jövésben is van. Akkor a megjelenés már elindult kezdeti érkezésébe. Egyedül ezért és ennyiben lehetséges várakozás. Hitünk kezdete adventi időszak. Az egyházatyák több vonatkozásban is beszélnek arról a várakozásról, amelybe a hívő ilyentájt belecsendesedik. A várakozásban, amely különösen ezekben a napokban betölti egész valónkat, és az ünnepben, amelyre e várakozás irányul, megemlékezünk az isteni Ige történelmi, egyszeri, tényleges megtestesüléséről, az Atyától való örök születéséről, Jézus Krisztus második eljöveteléről, s állítjuk lelkűnkben való megszületését. Várakozunk. Dehát az ember nem arra szokott várakozni, ami közeledőiéiben van, de még nincsen jelen? A Megváltó viszont történeti3 LEVINAS, E., Teljesség és Végtelen, Jelenkor, Pécs 1999, 254. 4 HEIDEGGER, i. m„ 179. 5 HEIDEGGER, i. m., 27. 170 =■
