Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 3-4. szám - Hegyi Márton: Mi a teológia?
Teológia 2002. 3-4. szám HEGYI MÁRTON Mi a teológia? Az utak megtévednek. De nem tévednek el. (Martin Heidegger: Holzwege)x Egy dolog mibenlétére vonatkozó kérdés mindig olyankor vetődik fel, amikor a dolog elveszítette számunkra világosságát és magától értetődését. Saját önazonosságunk is akkor kérdőj éleződik meg számunkra, amikor életünkben önmagunknak valamilyen határvidékén állunk: eddigi életmodellünk már nem mutatkozik életképesnek, ám még nem jutottunk oda, hogy ezt valami mással helyettesítsük, és ebben a másban magunkat rögzítsük. Ez a köztes helyzet az uralhatatlan senkiföldjére száműz bennünket. Az ilyen száműzetésben nem marad más választásunk, mint az, hogy önmagunk eredetének kereséséhez lássunk. E keresés lényege abban áll, hogy nem rajtunk múlik, mit találunk. Hiszen egyedül a keresett képes megszabni a megtalálás mikorját és hogyanját a tőlünk való távoliét - a tőle való távollétünk - mértéke szerint. Az ilyen keresésben nincs más választásunk, mint hogy kitárulkozzunk, és alávessük magunkat a keresés törvényeinek. Az igazi keresés várakozás az eredet érkezésére, hiszen „gyűlöli az Isten az időszerűtlen növekvést"1 2. Csakis így, a minden uralásról való lemondás árán remélhetjük, hogy valóban rátalálunk arra, ami át akarja adni magát számunkra. Ha jól keresünk, talán ismét a dolgok forrásvidékéhez juthatunk. A kérdés: Mi a teológia?, hasonló körülmények közt kerül feltevésre. A kérdésre adott válasz keresése - határhelyzet lévén - ebben az esetben sem jelentheti azt, hogy rögtön azokat a készen kapott és már mindig is birtokunkban lévő válaszainkat rántsuk elő, amelyek nyilvánvalóan elveszítették válasz-jellegüket, s talán már azzal sincsenek tisztában, hogy milyen kérdésre is válaszolnak valójában. Annak kimondása, hogy e válaszok elkoptak az idők során, nem jelenti azt, hogy soha nem voltak válaszok, még kevésbé, hogy egyáltalán nem is lehetnek válaszok. Annak felismerése, hogy e válaszok nem kielégítőek, nem követeli meg, hogy rögtön el is vessük őket. De azt igen, hogy felfüggesszük érvényüket, egyedül oly módon és annak érdekében, hogy visszanyerjük a 1 „Sie gehen in dér írre. / Aber sie verirren sich nicht." (HEIDEGGER, M., Költemények. A gondolkodás tapasztalatából - Dichtungen. Aus der Erfahrung des Denkens, Societas Philosophia Classica, Bp. 1995,100.) 2 Vö. HEIDEGGER, Magyarázatok Hölderlin költészetéhez, Latin Betűk, Bp. 1998,181. 169
