Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Rokay Zoltán: Varga István: Hermeneutikai írások I-II.
s így a szubsztanciát, mint a metafizika tárgyát mindig is föltételezzük. Klaus -M. Kodalle jénai evangélikus teológus, aki mint Habermas -szakértő szerzett magának nevet még regensburgi működése során. Kodalle a frankfurti bölcselő szkepszisével állítja szembe az etikai elvárások ténylegességét és függetlenségét a társadalmi adottságoktól szólt Az erkölcsösség feledni nem-tudásáról Habermas diszkurzus -etikájában és a valéás impulzusairól (Die Unnachsichtigkeit des moralischen Blicks. Habermas' Diskurset- hik und die 'Impulse' der Religion) szóló fejtegetésében. Rámutatott Habermas „következetlenségére" a társadalmi elvárások, imperatívuszok és lehetőségek között, előrebocsátva, hogy tisztában van a korai és kései Habermas álláspontja közti eltéréssel. Ulrich H. J. Körtner bécsi tudós Nem a filozófusok Istene? (Nicht dér Philoso- phen Gott?), később tanulmány formájában is megjelent hozzászólásában azt az álláspontot képviseli, hogy a teológia feladata nem abban áll, hogy az ésszerű gondolkodás végét előmozdítsa, hanem hogy hozzájáruljon annak átalakításához, amit eddig metafizikának neveztek és ami manapság úgy tűnik politeizmusba torkollik (228.köv.) Thomas Pröpper münsteri professzor Az Istenről való beszéd elméleti felelősségéről (Zűr theoretischen Verantwortung dér Rede von Gott) szóló előadásában bírálja és elégtelennek tartja mind Pannen- berg antropológiáját, mind Rahner természetfölötti egzisztenciáléját az Istenről való felelősségteljes beszéd megalapozásához (236 ill. 247.p.). Végső következtetése: ha az emberben nem lenne valami feltétlen, úgy Isten sem érintene bennünket feltétlenül, és az autonóm belátással sem tudnánk Isten gondolatát elérni -tiszteletben tartva a szabad gondolkodás evidenciáját. Pröpper Fichte szavaival zárja gondolatmenetét: „Hogy ki milyen filozófiát választ, attól függ, milyen ember." (251.p.) Rokay Zoltán VARGA ISTVÁN Hermeneutikai írások 1-11. Hermeneutikai Füzetek 23-24. Budapest, 2000. Ismét értékes könyvet tett asztalunkra a Hermeneutikai Füzetek sorozatszerkesztője, vagy ahogyan a kötetek hátlapján maga mondja: „a hermeneutika magyar történetének elfelejtett darabjai kerülnek az olvasó kezébe." Varga István Bevezetés a szent hermeneutikába (1821; Szabadi István fordítása latin eredetiből), valamint a Bibliai hermeneutika (1807), Az ótestamentom hermeneutikája (1807), és Az újtestamentom hermeneutikája (1816) facsimile kiadásban. Varga István (17761831) Debrecenben volt a református teológián a szentírás -magyarázat professzora. Mondható, hogy úttörő tevékenységet fejtett ki nyelvterületünkön a hermeneu- tikában. Az előszót e kétkötetes kiadáshoz Balogh Margit írta, aki a fordítást is lektorálta. Ez az előszó nem csak Varga István életét és tevékenységét méltatja, hanem nagy gondossággal és szakértelemmel ismerteti Varga István teológiai gondolkodásának gyökereit is (I. 6-9. p.). Ez a néhány oldal minden érdeklődőnek bőséges 125 =
