Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)

2002 / 1-2. szám - Zsuppán Monika: Pászka, a régi és az új exodus ünnepe

jöttében Isten és ember közösségre lép egymással, amelyben Isten az aktív kezdemé­nyező, az ember pedig a passzív befogadó. JHWH kiválasztja az ő népét, és életközös­séget hoz létre vele.92 Nyilvánvaló, hogy Jézus a tanítványaival elköltött pászkalakomán szimbolikus cse­lekedeteket vitt véghez, hasonlóképpen az ószövetségi prófétákhoz.93 De ezen szimbo­likus tettek mögött az élet-halál motívuma vonul végig. Vizsgáljuk meg most közelebbről Jézus tetteit a legősibb,94 a márki elbeszélés alap­ján. 3.3. Jézus pászkalakomája Márk evangéliuma szerint 3.3.1. A szövegkörnyezet Az utolsó vacsora elbeszélése a márki passióban egy négy részből álló perikópa együttes központi elbeszélése, azaz az expozíciónak számító húsvéti vacsora helyszíné­nek keresése (Mk 12-16), Júdás árulása (Mk 14,17-21) és Péter tagadása, illetve a tizen­kettő szétszéledésének megjövendölése (Mk 14,26-31) között foglal helyet. Az utolsó vacsora elbeszélése egy kettős időmegjelöléssel kezdődik:95 „A kovásztalan kenyerek első napján pedig, mikor a húsvéti bárányt feláldozzák" (Mk 14,12). Ezzel egy új epi­zód veszi kezdetét. A márki passióban fontos szerepe lesz az időmegjelöléseknek és a helyszíneknek. Márk eleinte napokra, majd órákra bontja fel a cselekmény menetét.96 Az utolsó vacsora elbeszélésében minden szereplő ismert, Jézus és a tizenkét tanít­vány. A helyszín is adott, a városban, Jeruzsálemben zajlódnak az események (Mk 14, 13.17). 3.3.2. A szeder este Márk evangéliumában Az utolsó vacsora leírását egy genitivus absolutus („Miközben ettek") kapcsolja az előző jelenethez.97 A nevek említése már nem szükséges, hiszen ismeretesen Jézus a ti­zenkét tanítvánnyal98 üli meg a lakomát. Jézus a házigazda, aki a zsidó szertartások szerint megtartja a pászkavacsorát, a fő­étkezést használva arra - amire peszach haggada nem ad szigorú liturgikus szabályo­kat99 -, hogy saját szavait, az alapító szavakat elmondja, az étkezés elején a kenyér fe­lett, és az étkezés végén a bor felett. 92 Lásd: THORDAY, Attila, A szövetség mint Isten ajándéka és az ember elkötelezettsége, Agapé, Szeged, 1996,53. 93 Vö.: da SPINETOLI, Ortensio, Lukács. A szegények evangéliuma, Agapé, Szeged, 1996, 666. 94 „Die berichtende Erzáhlung dér Mk-Fassung erweist sich im Vergleich mit dér kultátiologischen Er- záhlung dér Paulus-Fassung als durhcweg alter, ursprünglicher, in sprachlicher un sachlicher Hin- sciht." PESCH, Rudolf, Das Abendmahl und ]esu Todesverstandnis, 51. 95 „Zsidó szempontból a kettős időmegjelölés nehézsége abban rejlik, hogy jóllehet a kovásztalan kenye­rek ünnepét lehet egyszerűen húsvétnak nevezni, a bárányok leölése a húsvéti ünnep előtt, illetve az előkészületi napján történt." GNILKA, Joachim, Márk, 755. 96 Lásd részletesen: van IERSEL, Bas, Markus Kommentár, Patmos, Düsseldorf 1993, 214-216. 92 Lásd: GNILKA, Joachim, Márk, 765. 98 Igaz, a tanítványok kifejezés helyett is csak a tizenkettő szerepel, de ennek különös jelentése lesz a következőkben. 99 Lásd: STUHLMACHER, Peter, Jesus von Nazareth - Christus des Glaubens, 72. 114

Next

/
Oldalképek
Tartalom