Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Zsuppán Monika: Pászka, a régi és az új exodus ünnepe
A Pál-Lukács féle elbeszélésben a két eucharisztikus aktust - a kenyér és a kehely átadását - a teljes lakoma választja el egymástól (Lk 22,20),79 míg a Márk-Máté szerinti elbeszélés alapján a főétkezést megnyitó kenyértörés és a főétkezést lezáró, a harmadik kehely fölötti áldás, egymást követik. Jézus alapító szavainak használatánál a Márk-Máté elbeszélésben a test és a vér szigorúan parallel módon, egymás mellé állítva jelennek meg. Antropológiailag a test és vér nem alkot fogalompárt,80 de a görög ampa, (test) Jézus korában megfelelt a guph (test, személy) vagy a basar (hús) szónak, egyértelműen az embert mint személyt jelentette.81 A vér az élet hordozója. Bibliai értelemben a vér Isten jogos része, az ember nem rendelkezhet felette, mivel a vér életet jelent, és életet egyedül Isten ajándékozhat (Deut 12,23).82 Mindkettő kifejezés, a test is és a vér is magára, a teljes személyre vonatkozott. A Pál-Lukács féle beszámolóban a kehely áll mint subjekt (Jer 31,31), és ezáltal aszimmetrikus83 módon helyezkedik el a test mellett; mégis a szövetség hordozója annak tartalmára vonatkozik.84 A kenyér és a kehely párhuzamba állítása a liturgikus nyelvezethez való igazodásra következtet.85 Érdekes különbség a vér kiontásakor a „sokakért" és az „értetek" szavak használata. A „sokakért" kifejezés, a görög Ttodkor,86 a megszámlálhatatlan mennyiségre utal.87 Habár a görög nyelvben a sok nem azonos a mindennel, a héber és az arám nyelvben mindkettőre ugyanazt használják.88 A kifejezés használata utalás Izajás próféta Szenvedő Szolgájára, aki szintén sokakért adja életét (íz 53,12). Az „értetek" jelentése személyes és direkt formában a jelenlevőket érinti.89 A „bűnök bocsánatára" kifejezést egyedül Máté evangéliuma említi (Mt 26,28), minthogy a bűnbocsánat hiányzik a mátéi keresztelés elbeszélésből (Mt 3,6).90 A keresztelés és az utolsó vacsora eszkatológikus szakramentumoknak számítanak, a kereszteléskor János a végidő ítéletét hirdeti, a az utolsó vacsoránál Jézus az eszkatológikus étkezésre utal Isten Országában.91 A szövetség, a görög SiocOfiKTj, a héber ÍVD berit nem egyenrangú felek között létrejövő kétoldali szerződés, hanem Isten szövetsége az emberrel. A „szakrális bérit" létre79 Lásd: JUNGMANN, J. A. A szentmise. Történelmi, teológiai és lelkipásztori áttekintés. Prugg, Eisenstadt, 1977, 7. 80 Lásd: GNILKA, Joachim, Márk (scriptura 2.), Agapé, Szeged, 2000, 768. 81 Lásd: GOPPELT, Leonhard, Az Újszövetség theológiája 2. Jézus hatása és ennek theológiai jelentősége. Református Zsinati Iroda, Budapest, 1992,210. 82 A vér a szövetség vérét jelenti, az új szövetségét, amelyhez a régi, vérrel kötött Sínai szövetség (Ex 24,5-8) szolgált alapul. A vér áldozati vér, mivel Jézus a vacsora során elővételezett áldozatról beszél, amely a keresztfán pecsételődik meg. Lásd: JUNGMANN, J. A., A szentmise, 12. 83 Lásd: THEIEEN, Gerd; MERZ, Annette, Der historische Jesus, 368. 84 Vö.: JEREMIÁS, Joachim, Die Abendmahlsworte Jesu, 162. 85 Lásd: GNILKA, Joachim, Márk (scriptura 2.), Agapé, Szeged, 2000, 769. 86 A sokakért kifejezést Pesch az egészre vonatkoztatja, de nem univerzális értelemben, hanem egész Izraelre. Lásd: PESCH, Rudolf, Das Abendmahl und Jesu Todesverstandnis, 99. 87 Vö.: STUHLMACHER, Peter, Jesus von Nazareth - Christus des Claubens, 75. 88 Lásd.: JEREMIÁS, Joachim, Die Abendmahlsworte Jesu, 171. 89 Lásd: THORDAY, Attila, Értünk adta önmagát. Jézus szenvedéstörténete a szinoptikus evangéliumokban, Agapé, Szeged, 1998, 49. 98 Vö.: Mk 1,4; Lk3,3. 91 Vö.: THEIREN, Gerd; MERZ, Annette, Der historische Jesus, 359-362. 113
