Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A pátriárkák történetisége a modern biblikus kutatás tükrében
léteztek, és az élet középpontjában csak a (pátriárkái) család állt. Ezekről az elemekről azonban M. Köckert megállapítja, hogy velük a bibliai hagyomány a Kr. e. 7. és 6. századból eredő szövegeiben számos párhuzam fedezhető fel, amelyekben egy családközpontú vallásforma megnyilvánulásai találhatók68. Mindebből arra következtet, hogy ebben a korban Izraelben a hivatalos, nyilvános kultikus vallásgyakorlaton kívül létezett a családban gyökerező személyes jámborság formája is, amely Józija király vallásreformjánál korábbi eredetű, ill. a reform nem érintette azt. A pátriárkák vallásának tekintett vallástípus (és a pátriárkáknak adott isteni ígéretek) magyarázatánál nem kell tehát egy ősi, a szájhagyományból eredő pátriárkái hagyományt keresni, hanem az előbb említett családi vallástípus visszavetítésének tekinthető. I. Fischer monográfiája69 a Genezis 12-36. fejezetek pátriárkái elbeszéléseiben szereplő nők alakjával foglalkozik abból a célból, hogy a nőkről szóló bibliai tradíció jelentőségét és helyzetét bemutassa az elbeszélésekben. A historicitás szempontjából a monográfia azért érdekes, mert a szerző a nők státusát a történetekben előforduló jogszokások és erkölcs alapján szélesebb szociológiai háttérben vizsgálja meg, mégpedig úgy, hogy figyelembe veszi az ókori Kelet hasonló természetű jogi rendelkezéseit és intézményeit is. Megállapítja, hogy a Genezis szövegeiből kimutatható erkölcsi és jogszokások beleilleszkednek az egész ókori Kelet kultúrájába, és az alapvető jogi szemlélet alapján közülük több általános keleti irányultságúnak nevezhető. A szerző az Th L. Thompson és /. Van Seters megállapításait követi, amennyiben elfogadja, hogy a pátriárkák elbeszéléseiben előforduló jogszokások nem adnak támpontot ún. pátriárkái kor időbeli meghatározására, mert azok nem korlátozhatók a Kr. e. 2. évezredre, minthogy az 1. évezredben is igazolhatók. Ezért, amikor I. Fischer az Izraelen kívüli törvényekre és jogszokásokra hivatkozik, az utalás csak arra szolgál, hogy a pátriárkák elbeszéléseiben található jogszokásokat és rendelkezéseket mint az ókori Kelet társadalmi jogrendjének részeit mutassa be, és nem arra, hogy az elbeszélések históriai vagy etnikai kapcsolódási pontjait meghatározza70. Ami a historicitást illeti, I. Fischer szerint a szövegek csak arra a következtetésre engednek, hogy az ókori Kelet kultúrkörében keletkeztek. Arra azonban nem, hogy a pátriárkák esetében történetileg megragadható személyekről és az ő személyes sorsukról van szó. A pátriárkák elbeszéléseinek beilleszkedése az ókori Kelet világába végső fokon inkább szövegekről és szerzőikről mondanak valamit, mint a cselekmények históriailag megragadható alakjairól. A monográfiában tárgyalt személyeket, viszonyaikat, cselekedeteiket és sorsukat L Fischer elsősorban az elbeszélések alakjainak tekinti, azt azonban hozzáteszi: nem zárható ki, hogy hátterükben történetileg megragadható személyek és események állnak. Profiljuk azonban, ha egyáltalán ez az egyes elbeszélésekben megmutatkozik, csak körvonalakban ismerhető fel71. Az elbeszélések legősibb rétegének keletkezését a korakirályság idejére teszi. A Gén 12-37 fejezetek mai formáját, kisebb későbbi kiegészítésektől eltekintve, a papi szerző (P) ill. papi redaktor (Rp) alakította ki a fogság után72. 68 KÖCKERT, M., Vätergott und Väterverheissungen, 141-147. old. 69 FISCHER, I., Die Erzeltern Israels. Feministisch-theologische Studien zu Genesis 12-36, (BZAW 222) Berlin- New York 1994. 70 FISCHER, I., Die Erzeltern Israels, 76. old. FISCHER, I., Die Erzeltern Israels, 111-116. old. 77 FISCHER, I., Die Erzeltern Israels, 338-374. old. 78
