Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A pátriárkák történetisége a modern biblikus kutatás tükrében
H. M. Wahl monográfiája a Jákob ciklus elbeszéléseit vizsgálja73. A történetiséggel kapcsolatos álláspontját a Jákob-elbeszélések szövegének korával indokolja. A vizsgált szövegek arra engednek következtetni, hogy legkorábban a késő királyság idején fogalmazódtak meg, ezért sem kultúrtörténetileg sem vallástörténetileg nincsenek ősi részei. Bár egyes motívumok magas kora lehetséges, de a szövegek végső formája nem nyújt lehetőséget arra, hogy belőlük eljussunk a szájhagyomány valamilyen előfokozatához, mert a szóbeli anyag a leírás során olyan változásokon esett át, hogy a szájhagyomány minden jegyét elveszítette74. H. M. Wahl a Jákob-elbeszéléseket teológiai elbeszéléseknek tekinti, vagyis bennük Izrael a mindenkori jelenével konfrontálódik, és azt kísérli megoldani, miközben a kor eseményeit a múlt, egy tipizált és stilizált nomád előidő ruhájába öltözteti75. Jákob historicitása az elbeszélésekből nem mutatható ki, és azokból nem is egy állam előtti, félnomád társadalom képe jelenik meg, sokkal inkább fordítva, célzatosan ebbe a világba visszavetített. A Jákob- elbeszéléseknek nincs tehát jelentősége Izrael előtörténetének szempontjából. Belőlük nem az egykori történeti Jákobot, hanem a kérügma Jákobját ismerjük meg76. A pátriákák elbeszélései műfajának kérdése a 70-es évek közepétől napjainkig A Genezis elbeszéléseivel összefüggésben a szájhagyomány és a szájhagyományból eredő monda szerepét H. Gunkel vezette be a biblikus kutatásba, és a következő meghatározást adta: „a monda népies, a múlt személyeiről vagy eseményeiről szóló ősi hagyományo- zású poétikus elbeszélés". Ezt a meghatározást azonban mindig túl általánosnak tekintették, és további részszempontok alapján próbálták pontosítani. Két elemét azonban - a monda az írásbeliség előtt élő népek tipikus kifejezésmódja, szájhagyományban keletkezik és hagyomá- nyozódik - mai napig megtartották, és a Pentateuchus kutatás fontos eleme maradt. A népies elbeszélés egy másik fajtájától, a mesétől való elhatárolás végett a mondát olyan népies elbeszélésnek határozzák meg, amelyek célja, hogy megőrizze a múlt egy tényleges eseményét. A 70-es évektől azonban egyre több fenntartással fogadják a mondának mint műfajnak jogosultságát a bibliai elbeszélő szövegek magyarázatára77. A biblikusok közül legkövetkezetesebben J. Van Seters utasítja el a monda és a szájhagyomány eddig alkalmazott modelljét. Érveit már részletesebben bemutattuk munkásságának ismertetésénél. A feltételezetten hosszabb ideig szóban hagyományozott vagy szájhagyományhoz kapcsolódó ókori alkotások, Homérosz Odisszeájának és Iliászának, az ókori Közel-Kelet irodalmi emlékeinek és a középkori Európa epikus hagyományának vizsgálata, mai népek népköltészetének és élő szájhagyományának folklorisztikus kutatása szintén módosítja a monda és 73 WAHL, H. M., Die Jakobserzählungen. Studien zu ihrer mündlichen Überlieferung, Verschriftung und Historizität, (BZAW 258), Berlin-New York 1997. 74 WAHL, H. M., Die Jakobserzählungen, 288. old. 75 WAHL, H. M., Die Jakobserzählungen, 300. old. 76 WAHL, H. M., Die Jakobserzählungen, 301-311. old. 77 A mondával kapcsolatos kérdéseket a mai kutatásban lásd ROZSA, H., Az Ószövetség keletkezése L, 148- 161. old. 79
