Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A pátriárkák történetisége a modern biblikus kutatás tükrében
alátámasszák. A kutatók hivatkoznak a pátriárkák neveire, a nyugatszemita amorita népvándorlásra, a Nuzi törvényszövegekre, amelyek révén a pátriárkák és a róluk szóló bibliai hagyomány összekapcsolható a kortörténettel, ill. belehelyezhetek az ókori Kelet általunk ismert történetébe. Th. L. Thompson azonban megállapítja, hogy a régészetből merített érvek esnie hipotetikus eredményre vezetnek. A pátriárkákról szóló bibliai hagyomány nem történet- írás, és nem a historiográfia szabályai szerint készültek. Th. T. Thompson szerint a Genezis elbeszéléseinek hátterét három történeti korba lehet elhelyezni: 1° a korai 2. évezred; - 2° a Kr. e. 15. és 16. század; - 3° és végül az izraelita periódus. Ezután részletesen megvizsgálja az egyes korok mellett felhozott érveket, majd megállapítja, hogy a Genezis elbeszéléseinek egyetlen lehetséges háttere az izraelita kor45. 1° A pátriárkák korának a korai 2. évezredbe való elhelyezése mellett szól az az érv, hogy a pátriárkái család a kaldeus Urból történt kivándorlása Háránba, innen Palesztinába, majd Egyiptomba párhuzamos jelenség az ókori Kelet ez időszakban lejátszódó nagy népvándorlásával, nevezetesen az amorita vándorlással. Az arám vándorlás mellett a pátriárkák neveire szoktak mint korabeli párhuzamokra hivatkozni46. Th. L. Thompson elfogadja, hogy a pátriárkái történetekben ténylegesen találunk nyugatszemita, föníciai vagy kánaánita neveket, de ezek nemcsak a Kr. e. 2000-2600 időszakban fordulnak elő. így pl. Abrahám neve, ill. annak dialektus jellegű változatai a 2. évezred első felétől kezdve minden nyugatszemita népnél ismert. Jákob neve az egyik leghasználatosabb nyugatszemita név, amely ismert és használt az óbabiloni kortól egészen a korai keresztény korig. Ezért a Genezis elbeszéléseiben előforduló neveket nem lehet érvként használni a pátriárkák korának meghatározására47. Az amorita vándorlással kapcsolatban Th. L. Thompson megjegyzi, hogy a nyugatsze- miták valóban megjelennek Ur vidékén a Kr. e. 2. évezred elején és az ókori Kelet más tájegységein, de az ismert történeti emlékek alapján nem beszélhetünk egységes 45 Összefoglalóan THOMPSON, Th. L., The Historicity of the Patriarchal Narratives, BZAW 133, Berlin/New York 1974, 314-326. old. 46 A pátriárkák nevei, elsősorban Abrahám és Jákob, nyugatszemita „amorita" vagy „protoarám" nevek (ez utóbbi M. Noth meghatározásában) a Kr. e. 2000 és 1600 közti időszakból ismert korabeli források alapján. Egyes kutatók ezeket a neveket azokhoz etnikai csoportokhoz kapcsolják, amelyeket a Kr. e. 3. évezred végén és a 2. évezred elején Dél-Mezopotámiában Ur városa környékén ismert a félnomádokkal azonosítanak (Ur III. dinasztia szövegei MAR.TU-nak nevezik őket, és a kutatók az egész ókori Keletet elárasztó amoritákat ismerik fel bennük; az akkád amurru szó=nyugat, nyugati), ahol hatalomra jutottak, és az óbabiloni birodalom alapítói. Hasonló nevet viselő félnomád csoportok Észak-Mezopotámiá- ban a Kr. e. 19. századból a Mari szövegekből ismertek, Hárán vidékén (Benjaminiták csoportja). Ezek a nyugatszemita csoportok déli irányba, Palesztinába is eljutottak, s két Egyiptomban talált ún. „átok- szövegből" (a berlini és a brüsszeli) Kr. e. 20. és 19. századból, valamint más az első átmeneti korból való egyiptomi beszámolókból, mint pl. a Szinuhe története, ismertek. Az átokszövegekből kiolvasható, hogy ott már a nagyobb centrumok körül letelepedett vagy a letelepedés folyamatában levő lakosságról van szó. Ezt a középbronzkorszak I.-ből származó régészeti emlékek is megerősítik. Egyiptomi szövegek alapján (Merikaréhoz írt intelmek, Nefer-rehu jövendölése, Ipuwer szavai) a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az első átmeneti korban ázsiai csoportok invázió formájában Egyiptomba is eljutottak, a Nílus keleti deltájába, ahol 3mu névvel jelölik őket, amelyet több kutató az amoritákkal azonosítja. Mindezek hátterében a pátriárkák törzsi csoportok vezetői, akik az amoriták mozgásával jutottak Ur-tól Háránon át Palesztinába, majd Egyiptomba (Abrahám és Jákob). 47 THOMPSON, Th. L., The Historicity of the Patriarchal Narratives, 17-51. old. 72
