Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A pátriárkák történetisége a modern biblikus kutatás tükrében
A. Alt A pátriárkák történetiségének kérdésében az áttörést A. Alt munkássága teremtette meg a pátriárkák vallásáról folytatott kutatásaival. Az erről a témáról írt alapvető munkájában foglalja össze téziseit10 11. Eszerint szájhagyomány hosszú folyamata előzi meg az írásba foglalást, és megőrzött ősi, Izrael előtti hagyományanyagot. A Genezis elbeszéléseinek ősibb rétege „az atyák Isten"-ének nevezett vallástípust képviseli a Kr. e. 2. évezredből. Ez a pátriárkái történetekben képviselt vallástípus históriai tény. Ezzel a vallástípussal összefüggésben megállapítható, hogy Abrahám, Izsák és Jákob kultuszalapítók, tehát nem mitologikus hősök, vagy mesealakok, hanem történeti személyek. A. Alt közvetlenül elsősorban az „atyák Istene" kultusz historicitását törekszik igazolni, s ebben látja a pátriárkák emlékének históriai biztosítékát. Létezésüket tehát csak közvetve igazolja. A. Alt kutatásainak jelentőségét a következőkben lehet meghatározni: a pátriárkái hagyomány eredete nem iskolák vagy szerzők irodalmi alkotása (J-E-P), nem a szórakoztatás céljából keletkezett, hanem eredete a kultusz: a kinyilatkoztatást fogadó atyákat utólagosan hozták egymással genealogikus kapcsolatba, de a döntő elem egy-egy pátriárka kapcsolata egy-egy meghatározott szentéllyel. Bár megállapításait több szempontból kritikusan értékelték, mégis alaptézise a 70-es évekig széles körű egyetértésre talált a kutatók körében. M. Noth M. Noth elsősorban a Pentateuchus hagyomány történetével foglalkozott. A figyelmet a Pentateuchus-témák, így a pátriárkák témája, szájhagyománybeli eredete és hagyományfolyamata felé fordítottau. A pátriárkák személyére vonatkozóan A. Alt tézisét követve megállapítja, hogy azok kultuszalapítók a honfoglalás előtti időben, és az Izrael számára fontos ígéretek birtokosai (utód, haza). A pátriárkái hagyományok helyhez kötöttek: Jákob (Közép-Pa- lesztina - Szichem és Bétel), Abrahám-Izsák (Dél-Palesztina-Mamre, Lachairoi, Beerse- ba). Az egyes pátriárkák hagyományának összekapcsolódása a közép- és dél-palesztini törzsek fúziójának eredménye. Közöttük az első a Jákob-hagyomány, ez az alap a többihez. A Gén 12-50 fejezetekben M. Noth nem keres biográfikus elemeket. Szerinte a történetiség nem a pátriárkák itt leírt életében, hanem a róluk szóló hagyományok történetében van. M. Noth nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a hagyományok milyen viszonyban állnak a pátriárkák életével. Azt elemzi és kutatja, hogy a hagyományoknak milyen feltételei vannak a csoportokkal és helyekkel, amelyek vagy ahol a hagyományokat őrizték és tovább adták. Elfogadja, hogy a pátriárkák történeti személyek, kultuszalapítók, isteni ígéretek hordozói, de hogy mi történt velük, az nyitott kérdés. Nem lehet a személyek konkrét adatai után kérdezni: a hagyományok ugyanis a letelepedéshez és területekhez kapcsolódnak, azokból indulnak ki és rendeződnek. A letelepedés előtti időre hagyománytörténetileg nem juthatunk12. Ugyanezen a véleményen van G. von Rád a pátriárkák személyének történetiségét, ill. a róluk szóló elbeszélések értelmezését illetően13. 10 ALT, A., Gott der Väter. Zur Vorgeschichte der israelitischen Religion, BWANT 3,12,1929=Kleine Schriften I, München 1963,1-78. old. 11 M. Noth megállapításait lásd bővebben RÓZSA H., Az Ószövetség keletkezése 1., 79-87. old. 12 NOTH, M., Überliefungsgeschichte des Pentateuch, Stuttgart 1948, Darmstadt I9602, 58-62.86-127.162-171. old.; Geschichte Israels, Berlin 19686,114-120. old. 13 VON RAD, G., Das erste Buch Mose. Genesis, (ATD 7J\) Göttingen 1976, 7-9.16-26. old.
