Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A pátriárkák történetisége a modern biblikus kutatás tükrében
Hasonló következtetéseire jutnak el azok a kutatók, akik a hagyománytörténet segítségével kutatják a pátriárkái történeteket, mint pl. A. Jepsenu, R. Kilian14 15, H. Seebass16, G. Wallis17 18), A. de Puryls, E. Otto19. C. Westermann C. Westermann nagy Genezis-kommentárjában20 A. Jolles izlandi saga-val kapcsolatos megállapításaira támaszkodva21 a pátriárkák elbeszéléseinek műfaját mint „család- történeteket" pontosítja, és ebben a szociológiai összefüggésben magyarázza őket. Szerinte a monda meghatározás nem kielégítő a pátriárkák elbeszéléseire, mert a mondát elsősorban az elbeszélések más csoportjára pl. a hősi mondákra tekintettel határozták meg. A pátriárkák elbeszéléseit ugyanis világosan elkülöníti a család és nemzetség horizontja, vagyis egy meghatározott, szociológiailag is elkülöníthető embercsoporttal állnak vonatkozásban. A pátriárkái történetek legősibb rétegében a családon kívül semmi sem történik, s a család keretében a szülő és a gyermek (Ábrahám-ciklus Gén 12-25), a testvér és a testvér (Jákob ciklus Gén 25-36) viszonylatában lejátszódó események, mint pl. a házasság, a születés, az örökösödés, a halál, a vérrokonság stb., az élet teljességeként jelennek meg. Ezért a szociológiai háttér alapján a pátriárkái elbeszéléseknek a családtörténet műfaji meghatározást adja. A meghatározásra A. Jolles izlandi saga-val kapcsolatos kutatásai adtak támpontot. A. Jolles az izlandi saga-k legősibb rétegét nevezte így, amelyek az Izlandra érkező telepesekről és családi eseményeikről szólnak. Ezeknek középpontjában, mint önálló szociológiai egység, kizárólag a család áll. A Genezis könyvének nem minden elbeszélése családtörténet, mert már megtalálható bennük a törzsekre vagy az állam idején kialakult viszonyokra való utalás. C. Westermann az elbeszéléseknek azokra az elemeire összpontosítja figyelmét, amelyekben a család vagy a nemzetség nem egy nagyobb közösség része (nem érvényesülnek a politikai organizáció nyomai, nincs utalás sem a törzsi szervezetre, sem az állam intézményére), hanem önálló egység. Az autark család világa az emberi együttélés teljessége, és azonos a nyilvánossággal, az egész világgal22 *. A pátriárkák vallásának tekintetében szintén azokat a formákat keresi, amelyek a pátriárkái család létformájával függenek össze, és különböznek Izrael kultuszától, a kultusz testületi formáitól25. Bár a pátriárkái elbeszéléseket b sem tekinti historikus beszámolóknak vagy történetírásnak, de a családtörténet kritériumainak segítségével eljuthatunk a legősibb réteghez. Az Ábra14 JEPSEN, A., Zur Überlieferungsgeschichte der Vätergestalten, WZ Leipzig 2J3 1953/54, 139-155. old. 15 KILIAN, R., Die vorpriesterlichen Abrahamsüberlieferungen, literarkritisch und traditionsgeschichtlich untersucht, (BBB 24) Bonn 1966 16 SEEBASS, H., Der Erzväter Israel und die Einführung der Jahweverehrung in Kanaan, (BZAW 98) Berlin 1966 17 WALLIS, G., Die Tradition von den drei Ahnvätern, ZAW 81 (1969) 18-40. old. 18 DE PURY, A., Promesse divine et légende cultuelle dans le cycle de Jacob /-//., (ÉtB) Paris 1975 w OTTO, E„ Jakob in Sichem, (BWANT 110), Stuttgart 1979 20 WESTERMANN, C, Genesis Kapitel 12-36, (BK/2), Neukirchen-Vluyn 1981. C. Westermann nagy kommentárja 1981-ben jelent ugyan meg, mégis hagyománytörténeti módszerében, amellyel a Genezis elbeszéléseinek Izrael előtti hagyományrétegét feltárni törekszik, a 70-es évek közepét megelőző kutatás indításait folytatja. 21 JOLLES, A. megállapításait bővebben bemutatva lásd 43. lábjegyzetben. 22 WESTERMANN, C., Genesis Kap 12-36, 80-81. old. 22 WESTERMANN, C, Genesis Kap 12-36, 122-124. old. 66
