Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A pátriárkák történetisége a modern biblikus kutatás tükrében
lisan, hanem törzstörténetileg kell értelmezni. Jákob és tizenkét fia történetiek, de nem egyedek, hanem a törzsek megszemélyesítői6. Forma- és hagyománytörténd A pátriárkái történetek értelmezésében új irányt hozott a forma és hagyomány történeti megközelítés. Az indítás H. Gunkel nevéhez fűződik7, aki a Genezis könyvéhez írt nagy kommentárjában foglalja össze téziseit a pátriárkák történeteiről8. Eszerint a Genezis mondagyűjtemény. A monda népies, ősi hagyományozású, poetikus elbeszélés, amely a múlt személyeiről vagy eseményeiről szól. A Genezis mondái eredetileg szájhagyomány formájában keletkeztek és éltek tovább, majd e népies szájhagyományt foglalták írásba. A mondák eredeti formájukban önállóak, egymástól független egységek, majd még a szájhagyomány állapotában mondakörökké, ciklusokká kapcsolták őket össze, s így jöttek létre a pátriárkákról, Abrahámról, Izsákról és Jákobról szóló mondakörök. H. Gunkel és H. Gressmann H. Gunkel túllép az írott szövegen, és az írásba foglalás előtti állapotra fordítja a figyelmet. A Genezis elbeszélései nem tekinthetők egy-egy szerző, vagy szerzői kör önálló munkájának, hanem Izrael népi hagyományából erednek. Mindez azt is jelenti, hogy J. Wellhausen és iskolájának a Pentateuchus okmányainak természetéről, s benne a pátriárkákról szóló elbeszélésekről képviselt álláspontja (ti. hogy azok szűkebb szerzői kör autonóm irodalmi alkotásai) felülvizsgálatra szorul. Lehetőség nyílik tehát, hogy a szájhagyomány révén eljussunk egy ősibb tradícióhoz, amely elvezet a történeti pátriárkákhoz. Jóllehet H. Gunkel szerint a Genezis mondái az írott állapotot megelőző szájhagyományból származnak, a pátriárkák történetiségét illetően álláspontja negatív. A pátriárkák mondáinak anyaga sem történeti sem etiologikus, hanem a fantázia terméke. Novellisztikus-me- seszerűek, bár közvetlenül nem nevezi őket mesének, minthogy szerkezetük meghatározott, és bennük a képzelet is kötött, nem úgy, mint a mesében. Eredetük mégis a mese, és legősibb hagyományrétegük is mese. Sitz im Leben-jük a közösség körében szórakoztató céllal történt előadás. Abrahám, Izsák és Jákob mesealakok, akik mondabeli alakok lettek, amikor történeti emlékezést vonatkoztattak rájuk (azaz ők Izrael ősatyjai, a JHWH-hit hősei). A század első felében a formatörténet másik nagy képviselője H. Gressmann határozottan állítja, hogy a pátriárkái mondákat a meséből kell levezetni. Tézisei szerint a pátriárkák nem istenek, nem törzsek megszemélyesített képviselői, személynevük van, de nem történeti személyek. Neveik a kor kedvelt személynevei, de mondáik a mesékből erednek, ezért esetükben nem történeti közlésről van szó. A mesék úgy lettek mondák, hogy anyagukat egy személyhez és egy helyhez kapcsolták. Abrahám vándorlása nem hiteles történeti visszaemlékezésen alapul, hanem különböző hagyományoknak mesterséges összeötvö- zése. H. Gressmann elutasítja a pátriárkák történetiségét, de vallja, hogy a hagyományukban van egy sor történeti emlék, főként kultúrtörténeti vonatkozású az ún. pátriárkái korból9. 6 EISSFELDT, O., Stammessage und Novelle in den Geschichten von Jakob und seinen Söhnen, (FRLANT 36), Göttingen 1923,56-77 old.: Kleine Schriften 1., Tübingen 1962, 84-104 old. 7 H. Gunkel munkásságának és megállapításainak ismertetését lásd ROZSA, H., Az Ószövetség keletkezése /., 74-76 old. 8 GUNKEL, H„ Genesis, (HK), Göttingen 19103,19779, l-CIII 9 GRESSMANN, H., Sage und Geschichte in den Patriarchenerzählungen, ZAW 30 (1910) 1-34 old. 64
