Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A pátriárkák történetisége a modern biblikus kutatás tükrében
letkezett abból a célból, hogy az izraelita vallást szabályozza és elkülönítse. Ennek a folyamatnak tetőpontja a papi törvénykezés a kései 6. században (lásd a Levitikus és a Numeri törvényei, és bizonyos törvények az Exodus könyvében). Ezért az az érv, hogy a Genezis elbeszéléseiben a pátriárkák vallásának archaikus, a későbbi jahvizmustól elérő jelenségei, az ősi pátriárkái kornak tanúi többé nem használható. Az archaikus vallási formák legfeljebb a Józija-reform előtti eredetre szolgálnak bizonyítékul3. Ugyanez a helyzet a pátriárkák történetek tartalmára nézve is. Az elbeszélések nem a pátriárkák korának helyzetét és feltételeit írják le, hanem azokat, amelyek a leírás idejében léteztek. A szerző(k) ezeket az állapotokat vetíti(k) vissza egy korábbi előizraelita korszakba, közelebbről a pátriárkák korába és alakjába. J. Wellhausen szerint az elbeszélések keletkezésének időszaka többségében (kivéve késői papi szövegek) a Kr. e. 8. és 7. század, vagyis a próféták kora. Ebből az következik, hogy a Genezis könyve jelenlegi formájában ugyan egy ősi kor tanújának igényét hordozza, valójában a pátriárkák elbeszélései semmilyen eredeti ősi anyagot sem tartalmaznak4. /. Wellhausen tanítványi körének álláspontja lényegében az ő megállapításait képviseli. Eszerint a források későiek, ezért nincs történeti értékük, nem őriznek megbízható történeti visszaemlékezést. A pátriárkák az igaz izraelita mintaképei és megjelenítései (a királyság korának ideáljai), s nem korábbi időszak tanúi. Törzstörténeti értelmezés A 19. század végétől jelenik meg biblikus kutatásban a Genezis elbeszéléseinek törzstörténeti értelmezése, amely a pátriárkákról szóló elbeszélések historicitását Izrael kialakulása történetének szintjére emeli. A módszer lényege, hogy az egyedek ill. a család sorsában a csoport, a törzs története jelenik meg. A tizenkét fiú neve a törzsek nevei, a pátriárkák nevei nem egyedeké, hanem a vándorlás és letelepedés évszázados folyamatának fokozatai. A pátriárkák története kétségtelen tartalmaz törzstörténeti vonatkozásokat, de a módszer a pátriárkák történetének egészére csak erőltetetten alkalmazható. A formatörténeti és hagyománytörténeti kutatás kimutatta, hogy a törzstörténet nem tartozik a pátriárkái elbeszélések alapjához, a pátriárkák nevei személynévként használatosak (H. Gressmann)5. A törzstörténeti értelmezés valamilyen formában napjainkig megtalálható a kutatásban. Külön kell említeni a törzstörténeti értelmezés kapcsán O. Eissfeldt nevét. Főbb elvi szempontjai a következőkben foglalhatók össze. Ha minden szöveget nem is, de az elbeszélések alapállományát törzstörténetileg kell értelmezni. O. Eissfeldt módszere az irodalomkritika, amelyet tökéletesített (L+J+E+P). A L (laikus forrás) ősibb Jahvistánál, és ebből a forrásból erednek a Genezis mondái, amelyek eredetileg törzsi mondák voltak. Minthogy ez az eredeti értelmük, ezért jogos a törzstörténeti értelmezés. A Genezis mondái egyszerre tartalmazzák a letelepedés előtti (L), és a letelepedés utáni körülményeket (J és E). A Genezis elbeszéléseiben tehát megbízható történeti elemeket találunk a letelepedés és a Mózes előtti korról. Abrahám történeti személy, nagyobb számú nomád vagy félnomád csoport feje. Az Abrahám-Izsák-Jákob genealógiát, nem individuá3 Az elmondottakra nézve Wellhausen érvelését példaszerűen lásd az istentisztelet helyéről való törvénykezés elemzésénél WELLHAUSEN,}., Prolegomena zur Geschichte Israels, Berlin 19056,17-52 old. 4 A Hexateuchus elbeszéléseiről lásd WELLHAUSEN,}., Prolegomena, 316-340 old. 5 GRESSMAN, H., Sage und Geschichte in den Patriarchenerzählungen, ZAW 30 (1910) 1-34 old. 63
