Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A pátriárkák történetisége a modern biblikus kutatás tükrében
A Genesis elbeszélései a kutatástörténet tükrében A pátriárkák történetiségét csak a kutatástörténeti ismeretében lehet tárgyalni, amelyből felmérhetők a kérdésben kialakult mértékadó álláspontok valamint azok pro és contra érvei1. A pátriárkák történetiségének kérdése a 70-es évek közepéig /. Wellhausen és iskolája A Genesis elbeszéléseinek kritikus értékelését a történetiség szempontjából /. Wellhausen vetette fel1 2. Szempontjai mind a mai napig ismételten felmerülnek a kérdést tárgyaló tudományos irodalomban. Véleménye szerint az okmányok évszázadokkal később keletkeztek a bennük feltételezett és elbeszélt eseményeknél, és egy szerző vagy inkább egy szűkebb szerzői kör autonóm irodalmi alkotásai. A Genezis elbeszélései a királyság idején keletkeztek, és annak viszonyait tükrözik. J. Wellhausen megállapítja, hogy a pátriárkák vallási gyakorlatában sok olyan mozzanat található, amely nem áll összhangban a deuteronomiumi törvénykezéssel, sőt némelyiket egyenesen tiltja. Ilyen gyakorlat nem szorítkozik csupán a pátriárkák elbeszéléseire, de megtalálhatók a Józsue, a Bírák, a Sámuel és a Királyok könyvében is. J. Wellhausen arra a következtetésre jut, hogy a pátriárkák vallásának ezek az eltérései egyszerűen a korai Izrael vallási jellegzetességeinek tekintendők, és nem a pátriárkák korához kell számítani. Szerinte az izraelita vallás nagy fordulata Kr. e. 621-ben Józija király reformjával következett be (2Kir 22-23), amelynek az volt a közvetlen célja, hogy a JHWH- kultusz gyakorlatát kizárólag Jeruzsálemben összpontosítsa. Maga a Deuteronomium Józija reformjának vonulatában keletkezett, és csak ezután, a Deuteronomium szellemében lettek a korai vallás különféle gyakorlatai megszorítva vagy betiltva. A pátriárkái kor vallásának az a formája, amint azt a Genezis elbeszéléseiből ismerjük, jellemző az egész Józija reformja előtti izraelita vallásra, és egészében természetes volt, mert még nem létezett az a deuteronomiumi törvénykezés, amely ezeket tiltotta és szabályozta. Mindebből az következik, hogy a pátriárkái és a mózesi vallás között a határkő nem Mózes vagy Izrael kezdete, hanem inkább Józija reformja a vízválasztó Izrael vallástörténetében. J. Wellhausen szerint az izraelita vallást pluralizmus ill. kötetlenség jellemezte Józija reformja előtt, és a kánaánita valláshoz hasonló rokon vonásai voltak. A Józija-reform után kezdődött el az a folyamat, amelynek során törvények és rendelkezések egész sora ke1 A kutatástörténetről kitűnő tájékoztatást nyújt H. Weidemann (1968-ig) és C. Westermann (1975-ig) monográfiája: WEIDEMANN, H., Die Patriarchen und ihre Religion im Lichte der Forschung seit Julius Wellhausen, (FRLANT 94), Göttingen 1968; - WESTERMANN, C, Genesis 12-50, (EdF 48), Darmstadt 1975; - További kiváló ismertetést kapunk a Genezis elbeszéléseinek kutatástörténetről egészen napjainkig WAHL, H. M., Die Jakobserzählungen. Studien zu ihrer mündlichen Überlieferung, Verschriftung und Historizität, (BZAW 258), Berlin-New York 1997, 7-214 old. című monográfiájában, ezen belül a szájhagyomány szerepéről a Genezis-kutatásban (7-62. 113-144 old.), az ószövetségi elbeszélés alapformáinak kutatásáról (63-112 old.), a hagyomány írásba foglalásáról és a szöveg végső formájáról (145-190. 191- 214 old). 2 J. Wellhausen elméletének részletesebb ismertetését lásd RÓZSA, H., Az Ószövetség keletkezése /., Budapest 19992, 63-73 old. 62
