Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: A vallási pluralizmus
jobb hinduizmus lesz, mert a feltámadás keresztény misztériuma nem elidegenítő. Mivel Krisztus elővételezte művét a hinduizmusban, ezért a keresztény kinyilatkoztatás abban áll, hogy legalább részben „feltárja a valóságot". A keresztény magatartás végső soron azt jelenti, hogy Krisztust nem áterőltetjük, hanem javasoljuk, hirdetjük és bemutatjuk.16 Hans Küng (1928-) a vallások teológiájával először egy Bombay-ben tartott konferencián foglalkozott.17 Kezdettől állította, hogy a vallások tévedéseket is tartalmaznak, de a maguk módján szintén az isteni igazságot hirdetik. Híveiknek, ha megtérnek a kereszténységre, nem kell megtagadniuk, ami jó volt e vallásokban, mert az az Istentől jött. Ez keresztény szempontból, Isten tervében, a vallások értékéről és tagjaik üdvösségéről tett páratlan kijelentés. Véleménye szerint az Egyház az üdvösség „rendkívüli" útja, a világ vallásai pedig a szó helyes értelmében, a nem keresztény emberiség számára az üdvösség „rendes" útjai. Isten nemcsak az Egyház sajátos üdvtörténetének Ura, hanem az egész emberi faj egyetemes történelmének Ura is. Az üdvösség egyetemes történelme kezdettől a sajátos üdvtörténethez kapcsolódik, közös jelentéssel és céllal, mivel mindegyik Istennek ugyanattól a kegyelmétől függ. Az Egyházon belüli vagy kívüli minden történeti helyzet már előre, kegyelmében bennfoglaltan jelen van. Mivel Isten komolyan és tényleges akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és senki el ne vesszen, hacsak nem a saját hibájából, ezért minden ember rendeltetése, hogy a saját történeti helyzetében találja meg üdvösségét. Ebben az esetben a „történeti helyzet" a sajátos személyes és társadalmi környezetét jelenti, amely alól nem tudja kivonni magát, és végül is azt a vallást, melyet a társadalom neki felajánl. Az ember vallása egy társadalmi lény vallása, soha nem egy individualista és szubjektív cselekedet, valamely tisztán belső magánszférában, hanem mindig egy részleges társadalmi testben gyakorolt cselekedet, vagyis egy külön vallás formájában, egy konkrét vallási közösségben. Mivel azonban Isten komolyan és ténylegesen akarja az egész emberi faj egyetemes üdvtörténetét, míg el nem fogadja minden elemét (ezek között számos tévedés és bűn található) e vallásoknak, (még az Ószövetség sem volt tökéletes!), addig úgy fogadja el ezeket a vallásokat, amilyenek, mint társadalmi struktúrákat. Ezek, jóllehet különböző értelemben és fokon, de „legitim vallások".18 Egy emberi lénynek abban a vallásban kell üdvözülnie, amelyben őt történeti helyzete meghatározza. Joga és kötelessége, hogy abban a vallásban keresse Isten, ahol a rejtőzködő Isten őt már megtalálta. Mindez természetesen csak addig a napig tart, amíg egzisztenciálisan nem szembesül Jézus Krisztus kinyilatkoztatásával. A vallások, a maguk hit- és kultuszformáival, kategóriáikkal, értékeikkel, szimbólumaikkal és szertartásaikkal, vallási és etikai tapasztalataikkal csak „relatív érvényességet" képviselnek, egy „a létezéshez való relatív és gondviselésszerű jogot". Ezek az 16 Vö. PANIKKAR, R., Le dialogue intrareligieux, Aubier, Paris, 1985. A felmerült kérdésekről lásd még: SMET, R„ Essai sur la pensée de Rajmundo Pánikkor. Une contribution indienne á la théologie des religions, Centre d'histoire des religions, Louvaine-la-Neuve 1981; Uő., Le probléme d'une théologie hindoue-chré- tienne selon Raymond Pánikkor, Centre d'histoire des religions, Louvaine-la-Neuve, 1983. 17 KÜNG, H., The World Religions in God's Plan of Salvation, in Christian Revelation and World Religions, (szerk. J. Neuner), Burns and Oates, London, 1967, 25-66. Küng idekapcsolódó más művei magyarul: Párbeszéd a hinduizmusról, Palatinus, Budapest, 1999; Párbeszéd az iszlámról, Palatimus, Budapest, 1998; Párbeszéd a buddhizmusról, Palatinus, Budapest, 1997; Világvallások etikája, Egyházfórum, Budapest, 1994. 18 Vö. RAHNER, K., Das Christentum und die nichtchristlichen Religionen in Schriften zur Theologie V, Ben- ziger, Einsiedeln, 1962,136-158, magyarul: A kereszténység és a nem keresztény vallások in Isten rejtelem, Egyházfórum Budapest, 1994, 63-64. 44
