Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Erdő Péter: Az Egyház és az anyagi javak: A II. Vatikáni Zsinat tanítóhivatalának alapelvei az egyházi törvénykönyvben
nem létezik a kánonjogban, hogyan szabályozható kánonjogilag, hogy ki a képviselője? Úgy látszik, az lehet a megoldás, hogy az érintett egyházi jogi személyek kánonjog szerinti képviselői erre megbízást adnak annak, akit az állami bejegyzésre bejelentenek. Tekintettel Magyarország prímásának a kánonjogban is bizonyos jelentőséggel rendelkező általános történelmi képviseleti szerepére, mely nem azonos az összes egyházmegyék jogügyleti képviseletével, e világi jogban szereplő közös magyarországi jogi személy képviselőjének azonosításához ez is szempontot jelenthet. Ugyanakkor a külön bejegyzett egyházi szervezeti egységek is a Katolikus Egyház nevében cselekszenek a bejegyzés szerinti képviselőjük útján, természetesen csupán a maguk hatáskörében. A jogi személyek második fajtáját az egyházak szerkezeti egységei alkotják, amelyek az illető egyházak belső szabályai szerint jogi személynek minősülnek (uo. 13. § /2/). Ilyenek például a plébániák. Az állami elismerés végett nem szükséges, de a Legfelsőbb Bíróság egyik döntése szerint még csak nem is lehetséges az állami bejegyzés* 36. Mégis, a különböző egyházak és az illetékes bíróság közti tanácskozás után a különböző egyházak saját jogára tekintettel bevezetésre került egy, az egyházak különféle szerkezeti egységei közötti további megkülönböztetés. Ezen egységek némelyikét, mint a püspöki konferenciát, a püspöki konferencia titkárságát, az egyházmegyéket és más, a püspökök által eléggé önállónak tartott egyházi intézményeket név szerint bejelentik a bíróságnak, másokat viszont, mint a plébániákat, nem jelentenek be név szerint. E belső megkülönböztetésnek, amit a Katolikus Egyház egy a püspöki konferencián egyhangúlag elfogadott szabályzatban rendez (vö. 455. k. 4. §)37, az a következménye, hogy a bíróságnak név szerint bejelentett szerkezeti egységek, még ha az állam nem írja is elő külön bejegyzésüket a jogi személyiség elnyeréséhez, szabadon cselekedhetnek a bíróságnak pusztán bejelentett képviselőik útján, miközben a plébániák és más alárendelt egységek jogügyleteket csak azon felsőbb egység képviselőjének igazolásával köthetnek, amely név szerint is be van jelentve a bíróságon. E gyakorlati megkülönböztetés kifejezett célja az volt, hogy az állam előtt is őrizzék meg azokat a határokat, melyeket a kánonjog szab meg a jogi személyeknek saját javaik kezelésére38. Feltéve, hogy a magyar jog a bejegyzésre nézve nem ismer semmiféle különbséget az egyházak belső szerkezeti egységei között, az Egyház felső szerveinek s ezek képviselőinek név szerinti bejelentése nem tekinthető jogi személyek bejegyzésének, hanem magát a Katolikus Egyházat a maguk körében képviselő képviseleti szervek bejegyzésének. így a gyakorlati szükségszerűség miatt, legalábbis ebből a szempontból visszatértünk Max Freiherr von Hussareknek, a Habsburg Monarchia osztrák része hajdani miniszterelnökének klasszikus elméletéhez, amely szerint „az ausztriai Római Katolikus Egyházat" mint jogi személyt azok a szervek képviselik, amelyek megfelelnek a saját szervezetének39. Budapest, 1993. május 26-28. - The Relationship between the European States and the Churches in a Changed World, International Conference 26-28. May 1993, Budapest, Budapest 1993,373-374. 36 Legt. Bir. Kpkf. II. 25 262/1991. sz„ in Döntvénytár-BH1992. 200. 37 Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, Az Egyházi jogi személyek bírósági bejegyeztetésének és egyházi nyilvántartásának szabályzata, Budapest 1994, 3 38 Vö. uo. 3-4. 39 M. VON HUSSAREK, Grundriß des Staatskirchenrechts, 2Liepzig 1908,13; vö. H. SCHNIZER, Beobachtungen zur Gesamtpersönlichskeit von Religonsbekenntnissen, in Vestigia luris Romani. Festschrift für Gunter We- sener zum 60. Geburtstag am 3. Juni 1992, Hrsg. G. KLINGENBERG - M. RAINER - H. STIEGLER, 1992, 415. 33
