Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Erdő Péter: Az Egyház és az anyagi javak: A II. Vatikáni Zsinat tanítóhivatalának alapelvei az egyházi törvénykönyvben
különböztetésül mind az egyházi javaktól, mind a hívek javaitól, amelyek egyszerűen magánjavak. A másik fontos és kényes kérdés, hogyan viszonyulnak egymáshoz a különféle közjogi személyek vagyoni jogai. Fentebb utaltunk a szerzetesházak, tartományok és intézmények közötti viszonyra. Hasonló probléma a plébániák és az egyházmegyék közti kapcsolat is. Bizonyos, hogy itt is érvényesülnie kell a szolidaritás és a közösség (communio) elvének. A tehetősebb plébániáknak segíteniük kell a szegényebb plébániákat. Az 1263. k. értelmében a megyés püspöknek joga van arra, hogy a kormányzása alá tartozó közjogi személyekre nem túlzott adót vessen ki az egyházmegye szükségleteire. Mindezen javak kezelése rendesen a tulajdonosukat illeti, de a főpásztornak joga van arra, hogy közbelépjen hanyagság esetén (1279. k. 1. §). A főpásztorra tartozik az egyházi javak kezelésének ellenőrzése is (vö. pl. 1287. k. 1. §). A tulajdonjog mégis - mint az 1256. kánonból is látni fogjuk - azt a jogi személyt illeti meg, aki a kérdéses javakat megszerezte. Az Egyház különféle - egymással alá- fölérendeltségi viszonyban lévő - közjogi személyeinek javaival kapcsolatban, a különböző országokban különféle kérdések merülnek fel az állam jogrendjére tekintettel. E kérdések közül kettő látszik különösen fontosnak: 1) Ha az állam nem ismeri el az Egyház valamennyi ilyen személyének jogi személyiségét. Lehetséges, hogy az állam az Egyháznak egyetlen jogi személyét sem ismeri el, de létrehoz vagy engedélyez más jogi személyeket hasonló szerepekkel, mint például a katolikusok helyi istentiszteleti egyesületeit, illetve országos vagy regionális szövetségeit. Még ha e kérdések, amelyek rendkívül élesek voltak a XX. század elején Franciaországban, távolinak tűnnek is, sokkal közelebbi a volt Szovjetunióban lévő helyzet, ahol az egyes államokban nehéznek bizonyulhat a plébániáknak mint olyanoknak az elismerése. Ha viszont csak néhány egyházi jogi személyt ismer el az állam, a részleges kánonjogban külön szabályozást kívánhat az Egyház különböző személyei jogainak belső összehangolása. 2) A másik fő probléma abból adódik, ha az állam eleve elismeri az Egyház sok vagy valamennyi jogi személyét, de nem garantálja kellően ezek belső viszonylatainak érvényesülését, vagyonkezelőik illetékessége tiszteletben tartását. Ennek biztosítására, a különböző világi jogrendekben, az Egyház az egyes országokban különböző rendszereket igyekezett kialakítani. Magyarországon például a lelkiismereti és vallásszabadságról és az egyházakról szóló 1990. évi IV. tv. (13. § /1/) szerint három fajtája létezik az egyházi jogi személyeknek. Az első fajtába tartoznak maguk az egyházak és az egyházak szövetségei, amelyek a bíróságnál történő bejegyzés révén kapják meg a világi jogi személyiséget. A Magyar Katolikus Egyház például az Esztergom-Komárom Megyei Bíróságnál került bejegyezésre, jóllehet az Egyház saját jogrendjében a „Magyar Katolikus Egyház" nem minősül jogi személynek. Ezzel kapcsolatban az a gyakorlati probléma, hogy a magyar jog szerint mindegyik egyháznak az a képviselője, akit a bejegyzés pillanatában - annak saját belső szabályai szerint - bejelentenek (uo. 10. §. /2/)35. Ámde, ha a kérdéses jogi személy 35 R ERDŐ, Neue Entwicklungen im ungarischen Partikularkirchenrecht, in Archiv Jur katholisches Kirchenrecht 162 (1993) 465-467; UA., Die Eintragung und die Vertretung der Kirchen und der kirchlichen juristischen Personen, in Az európai államok és az Egyházak kapcsolata a megváltozott világban. Nemzetközi Konferencia 32
