Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Erdő Péter: Az Egyház és az anyagi javak: A II. Vatikáni Zsinat tanítóhivatalának alapelvei az egyházi törvénykönyvben
A szöveg fő forrása a Presbyterorum Ordinis 17. pontjának 3. bekezdése. Ez kimondja, hogy az egyházi javakat mindig „azokra a célokra" kell fordítani, amelyeknek az elérése végett az Egyház anyagi javakat birtokolhat. Ezek pedig az istentisztelet végzése, a papság méltó eltartása, az apostolság és a segítő szeretet műveinek fenntartása, különösen pedig a szegények támogatása. E zsinati szövegrész, magának az okmánynak a jegyzete szerint az Egyház régi hagyományára megy vissza, pontosabban az Antiochiai Zsinat 25. kánonjára28. Az Apostolicam actuositatem kezdetű határozat 8. pontja és a Gaudium et spes 42. pontja megerősíti az Egyház karitatív tevékenységének alapvető fontosságát, sőt kimondja, hogy amint az Egyház az eucharisztikus lakomában teljesen egységesnek mutatkozott Krisztus körül a szeretet kötelékében, úgy minden korban felismerhető a szeretetnek erről az ismertetőjegyéről, és - miközben örül a mások kezdeményezésének- saját kötelességeként és elidegeníthetetlen jogaként tart igényt a segítő szeretet műveinek végzésére (AA 8c). Az egyházi javak céljainak e felsorolása nagyon régi, s ugyanakkor nagyon zsinati. Már az Ószövetségben29 úgy jelennek meg a segítő szeretet tettei, mint a földi javak fontos rendeltetése. Az Újszövetségben viszont megtalálhatók már az Egyház karitatív tevékenységének első emlékei is, például Szent Pálnak abban az igyekezetében, hogy segítséget gyűjtsön a jeruzsálemi szegényeknek30. A 839. k. 1. §-a szerint a segítő szeretet műveinek gyakorlása végül is az Egyház megszentelő tevékenységéhez tartozik. A keresztény istentisztelet szervezésével megnövekedett a szüksége annak is, hogy e célra javakat rendeljenek. A szolgálattevők eltartása szintén a kezdetek óta jelen van az egyházi javak céljai között. A korintusiakhoz írt első levélben ezt olvassuk: „Nem tudjátok, hogy akik a templomban szolgálnak, a templomból is élnek, és akik az oltárt szolgálják, az oltárról részesednek? Az Úr is úgy rendelte, hogy az evangélium hirdetői az evangéliumból éljenek" (lKor 9,13-14). Mindezekből - még ha az első időkben különleges hangsúlyt kapott is a szegények segítése mint az egyházi javak célja - nem következik világosan, hogy itt időbeli sorrend lenne e javaknak a kánonban felsorolt céljai között. Jósé Maria Pihero Carrión szerint ellenkezőleg: a szegények - istentisztelet - szolgálattevők ellátása sorrend hagyományosan hierarchikus sorrend is e célok között31. Mégis inkább úgy tűnik, hogy a céloknak ezt a rangsorát a pozitív kánonjogban nem határozták meg, és nem nyilvánították ki - legalábbis nem ez következik az egyházi célok más felsorolásaiból, amelyeket az CIC-ben találunk (vö.: 215. k., 298. k., 1249. k., 1253. k., 1285. k., 1293. k. 1. §, 1340. k. 1. §) -, sőt inkább erkölcsileg kötelező rendet lehetne felállítani szélsőséges esetekben, mint Máté evangéliumában olvassuk Dávidról, aki végső szükségben megette a felajánlott kenyereket (Mt 12,4). Az Egyház valamennyi javára nézve érvényes az a megállapítás, hogy azoknak a használata és kezelése nemcsak erkölcsi kérdés, hanem az egyháztani-szentségi rendbe is tartozik, mivel a javak az Egyház külső oldalának avagy szentségi jel voltának részét 28 Kiadása: R R JOANNOU, Disciplin générale antique (lVe-lXe s.) I, 2 Les canons des Synodes Particuliers (Pontificia Commissione per la Redazione del Codice di diritto canonico orientale, Fonti, fase. IX), Grottaferrata (Roma) 1962,125-26. 29 PI. Lev 19,33-34; MTörv 14,28-29; 15,7sk; 26,12; Job 29,12; 31,17-20; Zsolt 41,2; Préd 4,1-11; íz 1,17; Ez 16,49; PÉRISSET, Les biens 38. so Vö. Róm 15,26; IKor 16,1-4; 2Kor 8-9. 31 Vö. J. M. PINERO CARRIÓN, Comentario al can. 1254, in Código de Derecho Canónico, edición bilingüe, fuentes y comentarios de todos los cánones, dir. A. BENLLOCH POVEDA, Valencia 1993, 560. 30
