Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Erdő Péter: Az Egyház és az anyagi javak: A II. Vatikáni Zsinat tanítóhivatalának alapelvei az egyházi törvénykönyvben
időszerű marad. Az Egyház független vagyoni képessége valójában azon alapszik, hogy szabad minden polgári hatalomtól, s ez küldetéséhez szükséges. 3. Az Egyház jogai az anyagi javakkal kapcsolatban Az 1254. k. 1. §-a szerint az Egyháznak az anyagi javakkal kapcsolatos jogai négy téren érvényesülnek: a szerzés, a megtartás, vagy más magyarázók szerint a birtoklás, a kezelés és az elidegenítés terén. A szöveg újdonsága, hogy megemlíti a javak elidegenítésének lehetőségét is. Ily módon túlhaladja a régi vitát arról, hogy az Egyház javainak elidegenítésére esetleg általános tilalom vonatkozna23. A kánon a benne felsorolt jogokat az államok részéről való beavatkozásokkal és korlátozásokkal szemben kívánja védelmezni. Ami a javak birtoklására való képességet illeti, a kánon hivatalos szövege a földi javak megtartásáról (retinere) beszél. A szöveg előkészítése során ez a szó vita tárgyát képezte. Néhányan javasolták, hogy helyettesítsék a birtokolni (-possidere) kifejezéssel; a javaslatot azonban elutasították, de e döntést nem indokolták valamilyen tartalmi különbségre való hivatkozással24. Néhányan mégis a retinere szóban különleges hangsúlyt vélnek felfedezni az egyházi javak megtartását, megőrzését illetően. Ez egyben irányelv a javak kezelésére nézve is (vö. 1284. k. 2. § 1,1285. k., valamint a jogi személyként megalapított kegyes alapítványok tekintetében, amelyek természetüknél fogva örökre szólnak: 1303. k. 1. §, 1. és 120. k. 1. §.)25. II. Az Egyház anyagi javainak céljai Az 1254. k. 2. §-a felsorolja - nem kimerítően, hanem példaképpen - az Egyház javainak a fő (praecipuel)26 céljait, amelyekre általánosságban már az előző paragrafus utalt. Ezek a célok képezik egyfelől e javak jelentőségének lelki alapját, másfelől meglétük és használatuk korlátját is. A céloknak ezt a szerepét klasszikusan fogalmazta meg VI. Pál, amikor kijelentette: „A gazdasági és anyagi javak szükségessége az ezzel járó következményekkel együtt, tudniillik azzal, hogy keressük, kérjük, kezeljük azokat, sohasem múlhatja felül azoknak a céloknak az eszméjét, amelyeket e javaknak szolgálniuk kell. E céloknak korlátozó és fékező hatást kell kifejteniük, nagylelkűvé kell tenniük a javak felhasználását és érzékelhetővé kell tenniük, hogy azok lelki rendeltetésre szolgálnak"27. Ennek a 2. §-nak a forrásai között szerepel az 1917-es CIC 1496. kánonja. Ebben azonban csak az Egyháznak arról a jogáról van szó, hogy megkövetelheti a hívektől az istentisztelethez, a papok és más szolgálatot végzők eltartására, valamint az Egyház más céljaira szükséges javakat, de nincs szó az egyházi javak rendeltetéséről általában. Szerepelnek azonban forrásai között különféle zsinati szövegrészek is (AA 8, PO 17, GS 42), valamint az 1973. február 22-én kelt Direktórium a püspökök lelkipásztori szolgálatáról. 23 HEIMERL - PREE, Handbuch des Vermögensrechts 56, .n 1/17. 24 Communicationes 12 (1980) 396. 25 PÉR1SSET, Les Mens 35. a Vö. PÉRISSET, Les Mens 35. 27 Osservatore Romano, 25 giugno 1970; idézi V DE PAOLIS, í beni temporali della Chiesa (II Codice del Vaticano II), Bologna 1995, 60. 29
