Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Paskai László: A magyar egyház és a magyar millennium
Teológia 2001. 1-2. szám PASKAI LÁSZLÓ bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek A magyar egyház és a magyar millennium Az idei esztendő lelki és szellemi szempontból kiemelt jelentőségű a magyarok számára. Az egyetemes kereszténységgel együtt ünnepeljük, hogy kétezer évvel ezelőtt született a Názáreti Jézus, akit ma már az egész világon mindenki ismer, hiszen a világ minden népe a dátumot az ő születésének az évétől számítja. Mi, magyarok, pedig millenniumi év keretében emlékezünk arra, hogy ezer évvel ezelőtt, karácsony napján koronázták meg első királyunkat, Szent Istvánt, a II. Szilveszter pápától küldött koronával. A koronázás ténye a magyar nép történetének jeles eseménye volt. Ezért a koronázásra a magyarok szerte a világon millenniumi év keretében emlékeznek, amely 2001. augusztus 20- ig tart. A magyar nép emlékezetében élénken megmaradt István király neve és műve, amelyre - főleg nehéz időkben - mindig visszatekintett, és ebből az emlékezésből erőt merített. Illő, hogy erről az eseményről az egész ország jubileumi év keretében emlékezzék meg. A Szent István Társulat is kegyelettel gondol névadójára a millenniumi évben. Ez indít, hogy a mostani választmányi ülésen néhány szót szóljak Szent István alkotásáról, elsősorban egyházi vonatkozásban, valamint arról, hogy mit adott Szent István az utókornak, ami miatt érdemes jubileumi év keretében emlékezni rá. 1. A királlyá koronázás István fejedelem esetében nemcsak egy szép szertartást vagy az államforma címének a megváltoztatását jelentette, hanem az állam belső átformálását is, mert új úton indította el a nemzet életét: a koronázással kezdődött el a keresztény magyar államiság, amely meghatározta az ország jövőjét. Amikor István fejedelem 997-ben átvette a fejedelemséget, atyja művét akarta folytatni az ország megszervezésében, egységének megerősítésében, az európai országokhoz való felsorakozásban. Ezért törekedett arra, hogy országa elnyerje a nemzetközi elismerést, amelyhez szükséges volt a királyi méltóság elnyerése. Királyi méltóságot abban az időben csak a római pápa adhatott úgy, hogy az adományozáshoz nem kapcsolódott hűbéresi alárendeltség. István uralkodásának kezdetén, 1000-ben a pápához fordult királyi korona kérésével. Asztrik apátot küldte követként II. Szilveszter pápához. Feltételezhetően a pápa István működéséről már előzőleg is kedvező információkat kaphatott, elsősorban III. Ottó császártól. A pápa teljesítette a kérést, és elküldte a koronát Asztrik apáton keresztül. A királykoronázás feltételezhetően az 100. év karácsonyán történt, mert a koronázás egyházi szertartását a kialakult szokás szerint karácsonykor végezték. A korona a királyi méltóságnak, a jog és a hatalom gyakorlásának, sőt a keresztény állam szuverenitásának, politikai függetlenségének az elismerése volt a pápa részéről, amely nemzetközi tekintélyt adott Istvánnak, segítette országszervező munkáját, erősítette nemzetközi kapcsolatait. 1
