Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Paskai László: A magyar egyház és a magyar millennium
István államférfiúi bölcsességgel irányította az országot. Nyugati mintára átalakította az addigi törzsi szervezetet, de törekedett arra is, hogy az ország a maga önállóságát és nemzeti sajátosságait megőrizze. Ezt szolgálta többek közt, hogy saját törvénykönyvet állított össze az ország irányítására. Istvánnak különös gondja volt, hogy népe a keresztény hitre térjen. Részéről ez nem csupán jámborságából eredő hittérítői buzgóság volt. Meggyőződése volt, hogy a kereszténység elfogadása olyan alapot ad, amelyre fel lehet építeni az ország jövőjét. A keresztény hit terjesztése az ország területén már előzőleg is elkezdődött. Géza fejedelem hittérítőket hívott nyugatról, hogy a már elkezdett evangelizációt tovább folytassák. O maga is megkeresztelkedett, fiával együtt. Mindketten az István nevet vették fel. István vértanú tiszteletére épült az az esztergomi templom is, ahol feltehetőleg a koronázás történt. Géza térítő tevékenysége azonban nem érte el a várt eredményt, mert nem kapcsolódott hozzá az Egyház megszervezése is. István ezért a hittérítéssel együtt ehhez a munkához is hozzákezdett. Egyházpolitikai okok is siettették az egyházszervezet kiépítését. István azt láthatta, hogy ennek elmaradása esetén külföldi hatás alá kerülhet a magyar egyház, amint pl. a cseh egyház abban az időben Regensburg függésében volt. Hasonló sorsot a magyar egyház csak úgy kerülhetett el, ha uralkodója haladéktalanul nekilát az önálló magyar egyházi szervezet felállításához. Szent István pápai engedéllyel alapította meg a püspökségeket. A Nagyobb legendában ezt olvassuk: „az esztergomi egyházat a római apostoli szék helybenhagyásával és egyetértésével a többiek fejévé és felügyelőjévé tette." (Nagyobb legenda, 8.) Ha nincs is birtokunkban eredeti okmány, feltételezhető, hogy kapott a pápától ilyen felhatalmazást, éppen a térítő tevékenységének a segítésére. A magyar egyházszervezet felállítását elrendelő alapító oklevél kiállítása minden bizonnyal 1001. április 4-én, húsvét ünnepén történt meg Ravennában, ahol II. Szilveszter pápa és III. Ottó császár a Szent Apollinaris templomban zsinatot tartott, és amelyen jelen volt Magyarországról Anasztáz apát is. Istvánnak időrendben és méltóságban első egyházmegyéje az esztergomi. Géza fejedelmi szállása Esztergomban volt, itt építtetett templomot Szent István fővértanú tiszteletére, itt született és nevelkedett István. Ezek a mozzanatok eldöntötték, hogy hol legyen az első magyar egyházmegye székhelye. Azt meg István kegyelete sugallta, hogy az általa felépített székesegyházat a Nagyboldogasszony tisztelete mellett a vértanúvá lett tanítója és talán bérmáló püspöke, Szent Adalbert tiszteletére is szenteltette, akit II. Szilveszter pápa 999-ben szentté avatott. Az egyházmegye központja Esztergomban volt, területéhez a Duna jobboldalán mindössze a várhegy és az alatta fekvő város tartozott, az egyházmegye többi területe a Duna túlsó oldalán, a Felvidéken terült el. Az önálló magyar érsekség létrehozásával elhárult annak a veszélye, hogy a magyar egyház német érsekség joghatósága alá kerüljön. Mivel az 1000. év elején felállított gnieznói érsekség alá akkor megalapított három püspökséget rendeltek, valószínűnek látszik, hogy ez Magyarországon is így történt. A legkorábbi alapítások közé tartozott a kalocsai püspökség, amelynek püspöke Anasztáz - Asztrik apát lett, a veszprémi püspökség és az egri püspökség. István uralkodása alatt tíz püspökséget alapított. Meghatározta azok területét; kinevezte élükre a püspököket, megteremtette működésük és megélhetésük anyagi alapjait. Gondja volt arra is, hogy méltó személyek legyenek a püspökök. Az általa kinevezett 2
