Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 3-4. szám - Vanyó László: Az ókeresztény ikonográfia eredete
terjedt elsősorban, ahol a vezetékes víz adva volt, csak a hozzátartozó technikai eszközöket kellett igénybe venni. Többnyire leöntéssel keresztelkedtek, amit a ránk maradt medencék mérete mutat, mert az alámerítéshez mélyebb piscinákra lett volna szükség. A Dura-Europosz-i keresztény templomhoz hozzátartozott a keresztelő kápolna is, de ugyanebben az időben szervezte meg Rómában Fabianus pápa (236-250) a domus ecc- lesiae-t, amelyeknek volt keresztelő kápolnájuk is.19 Erre a célra a lakóház tricliniumát alakították át, A medencén kívül szükség volt mellékterekre, hogy a keresztelkedők le tudják rakni ruháikat, ékszereiket, mezítelenül kellett bemenni a medencébe. Erre a célra szolgált a körfolyosó, amely a medencét övezte. A megkereszteltek egy kanna vizet ajánlottak fel a „püspöknek".20 A baptisterium legősibb és legszükségesebb eleme nyilván a piscina, amely megtalálható talán már néhány katakombában is. A Hippolytus által hangsúlyozott „folyó víz" (aqua fluens) odavezetése elég nagy feladat volt. A víztárló a katakombákban a halotti lakomáknál (refrigerium) is nélkülözhetetlen volt. A Priscilla-katakomba második szinten található víztárlója 2,80 m mély, a falon mellette a vízre, esetleg a keresztségre utaló feliratok: „Qui sitit veniat...", vagy: „Urse vivas, Felicissime, Donata, vivatis in X...". A katakomba ezen zónáját baptisteriumnak nevezték, mert a Passio SS Papia et Mauro (4. sz.) irat szerint „ahol Péter keresztelt" („ubi Petrus baptizabat"). A hagyomány szerint ezért keresztelt itt aztán Liberius pápa a 4. században. Egyetlen biztos emlék a Pontia- nus-katakomba baptisteriuma, amelyet freskók díszítenek, amelyek értelmezik a hely rendeltetését. Egyetlen irodalmi forrás sem mondja, hogy valamely katakombának baptisteriuma lett volna. A keresztelő kápolna neve az antik szóhasználatból öröklődött részben: ßonmoTTjpiov, TTpoauXtop, KoXup.ßr]0pa, Xoirrpov (caldarium, frigidarium, piscina,21 fons, lavacrum), részben kizárólag keresztény nyelvhasználatot tükröznek az olyan elnevezései: cßcüTic;Tt]pLov, Kcrnjxouireveiov, (consignatorium, exorcisterium), amelyek nemcsak az épület egészének, vagy valamely részének funkcionális nevesítését tükrözi, hanem a keresztség teológiai szemléletét is.22 Az épület műszaki megoldása szempontjából tökéletes a folytonosság az antik tradíció és a kereszténység között, de a kifejezett keresztény elnevezés mutatja a kizárólagosan keresztény jelentést, következésképpen szimbolikát. A baptisterium centrális építmény, függőleges tengely köré rendeződik. Semmilyen szabályszerűség nem állapítható meg a tekintetben, hogy a templomhoz, bazilikához milyen közel vagy távol emelkedik a baptisterium, különálló vagy beépült a templomépületbe. Ritkán fordult elő, hogy 20-25 m távolság volt a két épület között, általában az 5-10 m távolsághoz tartották magukat az építők.23 A tájolásról sem lehet semmi határozottat mondani, az építésnél általában folytatták a helyi hagyományt, azonban a templom közelében található a baptisterium, és átjárás volt a keresz19 . . Liber Pontificalis, Ed. Duchesne, 1,148. 2°. HIPPOLÍTUS, Trad. Ap. 21, Óí 5,93-96. 21 Nincs köze a „piscis"-hez! Viszont Jn 5,2-ben az áldozatra szánt juhok piscinája a fürdő. 22 A „consignatorium" elnevezés elég késői, a 7. században alakult ki, mivel 9. századi források emlékeznék meg III. nápolyi János püpökről, aki „fecit consignatorium". Gesta episc. neapol. 1,25, MGH, 1878,414. 23 S. RISTOW, Frühchristliche Baptisterien, Jahbruch für Antike und Christentum, Brgänzungsband 27,1998, Aschendorff, Münster, 1998. 17. old. 84
