Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 3-4. szám - Vanyó László: Az ókeresztény ikonográfia eredete
tó szárnyas", a Nap követe! A Nap, az „igazságosság Napja" (Mai 4,2) maga Krisztus. Az ébresztés értelme a felszólítás a bűnbánatra, a Krisztus általi bűnbocsánatra.16 Rómában teljesen érthető a két apostol kultusza, hiszen az itteni egyház helyi tradíciója szerint Péter és Pál itt működött, és egy napon itt lett mindkettő vértanú. A római hagyományt érdemes összehasonlítani pl. a kis-ázsiai tradícióval. Aszteriosz arnaszeai püspök Péter és Pál apostolok ünnepén mondott beszéde alapján.17 A keletiek főleg az apokrif Acta Petri alapján ismerik Péter római tevékenységét. Szent Pálét a kánoni Apostolok Cselekedetei alapján ismertetik. Előre bocsátjuk, Rómában június 29-én a két főapostol vértanúságát ünnepelték, és február 22-én külön ünnepelték Péter katedráját, és január 25-ével külön ünnepet kapott Pál megtérése is. A két apostol alakjának óvatos szétválasztási folyamata megfigyelhető a S. Costanza Dominus legem dat, Dominus pacem dat- jelenetein, amelyeken a glóbuson trónoló Krisztus adja át a tekercset Péternek(I), Pál pedig asszisztál az eseménynél. A nemzetek apostola népszerű marad a görög egyházatyák homíliáiban, Péternek az elsősége mindjobban kidomborodik a római emlékeken. Mozaikokon sokszor egymás mellett szerepel Péter és Pál alakja, a Dominus legem dat jeleneteken (S. Costanza), az 5. századtól kezdve az eszkatológikus felhőkön érkező Krisztus oldalán állnak, vagy a zsidó- és pogánykeresztény ecclesia képviselői (S. Sabina, S. Pudenziana). Időnként Péter történetét és bűnbánatát párhuzamba állította a művész Júdás árulásával (Bresciai lipsanotheca). Számos ábrázolás jeleníti meg az apokrif „Quo vadis?" eseményt. Nem lehet azonban sok ábrázolás tartalmát pontosan behatárolni. 8. A BAPTISTERIUM A keresztelő kápolna az az építmény, amelyen jól lehet szemléltetni a folytonosságot a korabeli építészeti megoldások és a keresztény igények között, cie azt az értelmezési többletet is, amely a baptistériumot a görög-római fürdőtől megkülönböztette. Az Egyháznak kezdettől fogva két alapvető szentsége volt, az egyik a keresztség, a másik az eukharisztia, az első az egyént vonta be abban a közösségbe, amelynek kötelékét a második szentség, az eukharisztia jelentette. A keresztség egyszeri szentség, nem ismételhető, egyetlen alkalma van, de eleinte nem kötődött különösebb helységhez, hanem csak ahhoz a feltételhez, amit az „élő víz" jelentett. Az apostoli korban túlsúlyban voltak a felnőttkeresztelések, és ezek többnyire egyediek voltak,18 majd a 4. századtól kezdve általánosabb a gyermekkeresztség, és gyakoriak a tömeges megtérések. A tömeges kereszteléshez meg kellett teremteni a feltételeket, és érthető, hogy a baptisterium mint külön liturgikus építmény, jelentős lett. A keresztelés helyére és idejére is figyelni kellett az előkészületek megszervezhetősége miatt. A kereszténység városokban 16 Ambrosius, In Exaemeron V,24. PL 14;239-241. A. Prudentius, Cathemorinom Hymnus ad Galli Cantum 1,1: „Ales diei nuntius/lucem propinquam praecinit; / nos excitator mentium/ itim Christus ad vitam vocat"; mindmáig a Breviárium himnusza. Szent Ambrus Aeternae rerum Conditor c. himnuszában (Hymn 1.) ez a kakas a „nap hírnöke": „praeco diei iam sonat, / noctis proffundae pervigil/neeturna lux viantibus / a nocte noctem segregans...Hoc excitatus Lucifer/solvit polum esligine,..." A hírnök a Nap ébresztője is. 17 Az egyházatyák beszédei az apostolok és vértanúk ünnepeire, Óker. Örökségünk IV, JEL kiadó, Budapest, 1996, 3-37. old.) 18 Ilyen eset az ApCsel 8,26-40-ben az etiops megkeresztelése, de a tömeges keresztelésre is van példa, amikor Péter megkereszteli Kornéliusz egész házanépét. ApCsel 10,34 kk. 83
