Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 3-4. szám - Vanyó László: Az ókeresztény ikonográfia eredete
anyja", az Egyház szimbóluma. Longinus rendszerint ugyanazon az oldalon áll, mint Mária. A másik oldalon János, és a Jézusnak ecetes izsópot nyújtó Sztephaton. A két lator feje mögött két magaslat, Gareb és Ágra hegyei, Jézust négy szöggel feszítették fel, feje fölött kétoldalt a Nap és a Hold, rajta ujjatlan és öv nélküli, aranysávos bíbor colobium, az a ruhadarab, amelyben az áldozatot szokás volt bemutatni. Jelzi: Krisztus főpap a kereszten, aki Isten, a szeme nyitva van, él, ő a megtestesült Isten-Ige. Ezek nem „rövidített", nem is „bővített" nem naturalista ábrázolások, nem is illusztrációk, hanem az esemény teológiai megjelenítései, dogmatikus interpretációk, amelyek a földi eseményt egyesítik a mennyeivel, a múltban történtet az eljövendővei. 7. A PÉTER-CIKLUS MINT SAJÁTOS RÓMAI ALKOTÁS A. 4. századi ábrázolásokon megsokasodnak a Péter-jelenetek. A szarkofágokon azért volt kedvelt a főapostol Péter alakja, mert lélekmentőnek „pszükhopomposz"-nak tartották. A Sacramentarium Gelasianum egyik könyörgésében, a „commendatio ani- mae"-ben, olvasható: „Urunk, akinek jobbja a hullámokon járó Szent Pétert, hogy el ne merüljön, feltartottad, és aki apostoltársát, Pált, aki háromszor szenvedett hajótörést, a tenger mélységéből megmentetted, hallgass meg minket kegyesen, és add, hogy kettejük érdemére az örökkévalóság dicsőségét elnyerjük".14 Péter a bűnök tengeréből „halássza" ki a lelkeket, és Pál vezeti őket a túlvilágra. Mindkét apostol megtapasztalta, hogy Krisztus mentette meg őket a víz „mélységéből", a vízen járó Krisztus szólt így az ijedt tanítványokhoz: „Bátorság, én vagyok, ne féljetek!" (Mt 14,27; Mk 6,50). Ilyen bátorító szavak olvashatók a katakombák sírjainak záró lapjain, és érthető, hogy ezek az evangéliumi jelenetek helyt kaptak a freskókon is. A Péter-történetek szorosan kapcsolódnak Krisztus történetéhez. Némelyik kép, dombormű Péter hűségnyilatkozatát látszik idézni („ha mindannyian meg is botránkoznak benned, én soha!" Mt 26,33), mások inkább Jézus utasítását („megerősíted testvéreidet" Lk 22,33), de van, amikor ugyanaz az ábrázolás utal Péter tagadására és bűnbánatára, amely az ókeresztény bűnbánati fegyelem szempontjából is tanúságos és fontos. Ez a jelenet időnként összefolyik a másik megjelenítésével, a Jn 21,15-17 kérdésével: „Jobban szeretsz-e engem ezeknél: - ...szeretsz-e engem? ...szeretsz-e engem? - Legeltesd bárányaimat! Legeltesd juhaimat!" Lehetséges, hogy a művész gyakran mindezeket egy képmezőn összevonva ábrázolta: a tagadást, a bánatot, Jézus emlékeztetését, Péter hitvallását, a hatalom átadását.15 Péter történetében fontos szerepe van a kakasszónak, amelynek elhangzása előtt - Jézus jövendölése szerint - háromszor tagadja meg a Mestert. Az ébresztő kakasszó aztán bűnbánatra ébresztő hang is, a késő ókori állatszimbolika értelmében „ébresz14 Sacramentarium Gelasianum, ed. Wilson, Oxford, 1894, 86. old. 15 E. DASSMANN: Die Szene Christus-Petrus mit dem Huhn. Zum Verständnis von Komposition und Interpretation auf frühchristlichen Sarcophagen, Pietas, Festschrift für Bemard Kötting, Jahrbuc i für Antike und Christentum, Ergänzungsband 8, Aschendorff, Münster, 1980, 509, 517. old. 82
