Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Dolhai Lajos: Az Eucharisztia és a bűnbocsánat szentsége
1. AZ ÚJSZÖVETSÉG TANÍTÁSA Két szentírási helyhez kapcsolódóan két igazságot kell itt kifejtenünk: Krisztus vére „kiontatott a bűnök bocsánatára" (Mt 26,28) de ennek ellenére is óvakodnunk kell az Eucharisztia méltatlan vételétől (lKor 11,27-32). Már az evangéliumokban, Jézus szavaiban is megtaláljuk az utalásokat az Eucharisztia bűntől tisztító hatására. Ez a hatás explicit módon is meg van fogalmazva Máté evangéliumában, az Eucharisztiát megalapító igékben, a borral kapcsolatban: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új szövetségé, amelyet sokakért kiontok a bűnök bocsánatára" (Mt 26,28). Csak Máté teszi hozzá, hogy a „bűnök bocsánatára". így még jobban kiemeli Jézus halálának, életáldozatának engesztelő jellegét. Az ószövetségi áldozatok csak rituális hibákért engeszteltek, Jézus halála viszont minden bűnt kiengesztel, a valódi értelemben vett bűnöket is. Márk szövege (14,24) nem beszél a bűnök bocsánatáról, de implicit módon tartalmazza ugyanazt a gondolatot, amikor így fogalmaz: „ez az én vérem..., amelyet sokakért kiontok". Mert a „vér kiontása sokakért" kifejezés emlékeztet bennünket Isten szolgájának (Ebed Jahve) engesztelő halálára, aki áldozatul adja életét a bűnösök sokaságáért, akiknek bűnterhét hordozza (íz 52,13-53,12).5 Jézus kiontott vére üdvösség és bűntől való szabadulás „sokaknak". Ugyanez a gondolat jelenik meg Pál apostolnál, az utolsó vacsora ünneplésének leírásában: „Ez az én testem, melyet értetek adok" (lKor 11,24), azután Lukács megfogalmazásában (Lk 22,19), sőt még János evangéliumában is az élet kenyeréről szóló beszédben: „A kenyér, melyet adni fogok, az én testem a világ életéért" (6,51). A Zsidókhoz írt levél szerint „Minden főpap az emberek képviseletére van rendelve az Isten tiszteletével kapcsolatos dolgokban, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be a bűnökért" (5,1). A levél tanítása szerint Jézus az Újszövetség főpapja, aki tökéletes áldozatot mutatott be Istennek. Az újszövetségi főpap nem a föláldozott állatok vérével, hanem tulajdon vérének ontásával lépett be a mennyei szentélybe. Ez a vér a megváltás vére, amely kiengesztelte az Istent és megszenteli az embereket (vö.: Zsid 9,11-14). A szentmiseáldozat Krisztus megváltó szenvedését jeleníti meg. Az Egyház újra felajánlja Istennek Krisztus érettünk adott testét és bűneink bocsánatára kiontott vérét, az egész világ üdvösségéért. A szentmisében Krisztus maga van jelen, és „feláldoztatik", mint „kiengesztelődésünk áldozata".6 Tehát a szentmise áldozat jellegéből is következik az Eucharisztia bűnbocsátó hatása.7 Az ószövetségi vonatkozások alapján állíthatjuk, hogy Jézus kiontott vére, a szövetség vére nemcsak Izrael bűneit engeszteli, hanem egyetemes engesztelő hatású áldozat. Jézus, mint az Úr szenvedő szolgája „sokakért", vagyis mindenkiért, az egész emberiségért halt meg. Az Isten Jézus Krisztusban kiengesztelődött a világgal, és megadta azt a lehetőséget, hogy a bűntől megszabadulva újra Isten gyermekeiként élhessünk. Az Eucharisztia célja többek között az is, hogy ezt az új típusú életet erősítse és tökéletesítse bennünk (Jn 6,53-54). /. Gnilka szerint „Az Eucharisztián való részvétel az értünk szenvedő Krisztussal való közösséget hozza létre a résztvevőkben, bevonja őket a halála által megkötött újszövetségbe, hogy így a megváltás gyümölcseit megtapasztalják, ame5 Vö.: RÓZSA H.- GÁL E, Jézus kereszthalála és feltámadása, Budapest 1982, 40. 6 Lásd a szentmise III. kánonjában: „haec hostia nostrae reconciliationis" 7 Aranyszájú Szent János, Homilin in Hebr. 17,3 12
