Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 3-4. szám - Budaházy Gábor: A keresztény bölcselet kezdeteinek filozófia háttere: a középplatonizmus
A Didaszkalikoszhoz igen hasonló összefoglalót köszönhetünk Apuleiusnak de Platone et eius dogmate című munkája révén. Apuleius tehát elfogadja az elgondolható és érzékelhető „világok" közötti felosztást, előbbit pedig tovább osztja a már korábbról ismert isten - idea - anyag hármasra, de kortársaihoz hasonlóan az ideákat isten gondolataiként tartotta nyilván. Elfogadja a világ időbeli kezdetét, örökkévalóságát, és a gondviselést is elfogadni látszik azon kijelentése alapján, miszerint a világ nem pusztul el, mert isten nem engedi elpusztulni32. A peripatetikus nézettel ellentétben nem tételezte fel a külső testi javak szükségességét a boldogsághoz, hanem az erényt ehhez önmagában elegendőnek tekintette. Mindezekben a kérdésekben igen sok vita, nézetkülönbség volt azonban a platonikusok közt, és látni fogjuk, hogy több ponton Alkinoosz véleménye is eltérő lesz majd. Teológiájának daimónokkal kapcsolatos részét az exoterikus arisztotelészi nézetek alapján adja elő, Xenokratészéhez igen hasonló módon; az istenek abszolút transzcendenciáját vallotta. Egészében tekintve egyébként talán Alkinoosznál kevésbé bizonyult válogató hajlamúnak. Minden valószínűség szerint a Kr. u. II. századi szerzők közé tartozik Szeverosz, aki aritmetikai-geometriai megközelítése révén érdekes: annak az irányvonalnak képviselője, amely a lelket is matematikai formának tekintette. A Timaiosz-be\i láthatót és láthatatlant is úgy értelmezte, mint a mértani pontot illetve kiterjedést. Különös a világ időbeli kezdetéről vallott ama felfogása, hogy a világ periodikusan keletkezik és elpusztul33. A Timaiosz kijelentéseivel ellentétben elvetette azt a nézetet, miszerint a lélek egy romlandó és romolhatatlan részre oszlana - a szemében ez ellentmond ugyanis a lélek halhatatlansága tételének. Saját külön kategóriarendszere volt, melynek legfőbb osztálya a „valami" volt, alatta a „léttel" és a „létesüléssel"34. Az ugyancsak ez idő tájt élő Szmürnai Theón ugyan elsősorban matematikus volt, de olyan bölcseleti nézeteket is találunk nála, mint a felsőbb és alsóbb Egy megkülönböztetése, illetve utóbbi megjelölésére olvashatjuk nála a monad kifejezést is; igazolásul a Philébosz 15a-ra hivatkozik. A II. században élő Kelszosz platonizmusa teljes egészében keresztény- és zsidóellenes polémiája szolgálatában állt; ő az első platonista, aki élesen szembeszáll ezekkel a vallásokkal, és az ő útját követi majd itt a neoplatonikus Plotinosz és Porphüriosz. Istenről alkotott fogalma erősen hasonlít Alkinoosz nézeteihez, de nála talán még tisztábban kiemeli felsőbbségét, még az intellektussal szemben is - ami már egyértelműen Plotinosz elővételezése. Az anyagi világtól végtelen távolságban elhelyezkedő isten, és a világ közti szakadék áthidalása véget fogadta el a daimónok, hősök, és különféle szellemi lények35 létének tételét. Nem tartja gonosznak az anyagot, démonológiájában pedig „nemzeti" daimónok létével számol. Nézete szerint az isteni gondviselés tárgya az egész koszmosz, nem pedig elsősorban az ember - ez nyilván a keresztény antrópocent- rizmus ellentétele. 32 Ezt a látszólagos ellentmondást azzal magyarázza, hogy a világ olyan alapelemekből áll össze, melyek maguk nem örökkévalóak. 33 Ad Proklosz: in Tim. 1. 289. 7; ezzel a tanítással alighanem a platóni és arisztotelészi nézeteket kísérelte meg összebékíteni. 34 Ad Proklosz in Tim. 1. 227.15. 35 Ma mi ezeket a lényeket „angyaloknak" neveznénk. 5
