Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: A keresztség és az Egyház egysége Szent Cyprianus műveiben
jászületés fürdőjére,47 vagy pedig ott, ahol kifejti az újjászületés fogalmát, illetve az is- teni életre, illetve istengyermeki életre való születés kegyelmét. Az istengyermekség kegyelme, amelyet a keresztség szentségének köszönhetünk, mindenekelőtt két feladatot jelent a hivő ember számára:- a gyermeki magatartást az imádságban, ahogyan főként a Miatyánk kommen- tárjábán arra felhívja a hívek figyelmét;48- az Atyaisten, vagyis az ő nagylelkűségének a követése;49 ha békeszerzők va- gyünk, akkor is hasonlítunk az Atyára, és Isten fiainak hívhatnak bennünket;50 az igazságosságban5! és a türelemben52 is követhetjük Isten, a mi mennyei Atyán- kát: ״Ha számunkra Isten az Úr és Atya, akkor egyformán követjük az Úr és Atya türelmét, mert a szolgáknak illik engedelmeskedniük, a fiák pedig nem lehetnek elfajzottak." (3. p.).- sajátos, jellegzetes gondolata: ״Istent hordozni magunkban" (portare Deum): ״Szeplőtelen és tiszta testben hordozzuk tehát, és dicsőítsük meg Istent.53״ - így figyelmezteti a szüzeket. Már a pátriárkák és próféták is előképekként Krisztus vonásait viselték.54 Ennek egyik motívuma: az Úr is hordozta a mi gyengesége- inket.55 2.3. Krisztussá] való egység A megkeresztelt nemcsak Istenhez, hanem Krisztushoz is tartozik. A Krisztushoz való tartozás nyilvánvalóbb. Éppen ezért is hangsúlyozza Cyprianus, hogy nem elég csak Krisztushoz tartozni az Atya nélkül (Ep. 73,17). A kettő elválaszthatatlan egy- mástól. Mindenesetre ő hangsúlyozza, hogy a megkeresztelt Istennel és Krisztussal való egysége kölcsönösen összefügg egymással. Ennek oka: Krisztus által és Krisztus- ban vagyunk Isten gyermekei, és ezért is követnünk kell Krisztust.56 A Krisztussal való egység, és az abból következő Krisztus-követés, mint téma ala- posan ki van fejtve Cyprianusnál. Meg kell azonban azt jegyeznünk, hogy a kétféle kapcsolatot sokszor nem választja szét eléggé világosan a szerző. Krisztocentrizmusa nyilvánvalóan még nem annyira egyértelmű, mint majd az lesz a IV századi egyházi íróknál. Mindkét törvényszerűség alapja a keresztség.57 Pál apostol teológiája alapján tanítja, hogy a keresztségben Krisztussal együtt meghaltunk és feltámadtunk, már el- kezdtünk benne lenni, és egyre inkább hozzá kell hasonulnunk.58 Ebben az értelemben 47 Epist., 4,6; A türelem erényéről, 6; A szüzek viseletéről, 2; 23; A bukottakról, 24,254; A jótékony- Ságról és irgalmasságról ,2; 48 Az Úr imádságáról, 10 (lásd az egész összefüggésében!) 49 A féltékenységről, 15. 50 Uo., 18. 51 A jótékonyságról, 25. 52 A türelem erényéről 3; 5 (itt konkrét példákat is említ). r,i A szüzek viseletéről, 2. 54 A türelem erényéről 10. 55 Az Úr imádságáról, 14. 56 Pemetrianushoz, 26. 57 A bálványok nem istenek, 15. 58 A fétékenységről, 14. 96
