Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 1-2. szám - Vanyó László: Üdvtörténet, egyháztörténet, politikai teológia
tudni. A Vita Constantini már a császár halála után íródott, ez már nem magasztaló irat, hanem a pogány biográfusokkal kívánt szembeszállni, és Nagy Konstantin fiai- nak szeme elé kívánta állítani a mintaszerű uralkodó alakját1 0ו. Ha ténylegesen nem is lehet elhamarkodottan politikai teológusnak minősíteni Euszebioszt, noha kétségte- len, hogy történelemteológiája a Konstantini korszak élményében gyökerezett, de mindent az Egyház szempontjából, és megelőző három század teológiájának szem- pontjából nézett és észlelt. Ennek a teológiának alapkérdése az maradt, hogy a már megfogalmazott trinitástant nem alapozta meg krisztológiailag következetesen Eusze- biosz. így lett lehetséges, hogy 325 és 381 között az ariánusok nem szentháromság- tanilag megalapozott monoteizmusra akarták építeni az imperiumot110 111. Jelentős az eltérés Euszebiosz történelemfelfogása és Augustinus De civitate Dei c. műve között, miközben a két szerző összehasonlítása önként kínálkozik, hiszen Rufi- nus fordítása és kiegészítése nyomán a hippoi püspök ismerhette Euszebiosz Egyház- történetét. A történelem korszakolására az antimanicheus polémiában kényszerült Ágoston. A manicheusok az Ószövetséget azonosították a Teremtés könyvével, amely- nek antropomorfizmusait, mint azt, hogy a szellemi Isten saját képmására és hason- latosságára teremti a testi embert, és megpihen munkájától a hetedik napon, élvezet- tel feszegették a katolikusok előtt. A teremtéstörténet hat napjával kellett valamit kéz- deni, de legfőképpen spirituálisán kellett értelmezni. ״Ez pedig a hetedik korszak, a mi szombatunk lesz, amelynek vége nem lesz az este"112. Ágoston főként a De Genesi contra manicheos c. művében fejtegette ezt az álláspontot, itt a korszakokat hangsú- lyozta, nem azt, hogy egy héten keresztül Isten ״dolgozott", hanem azt mondta: hat napot szabott meg a világ létrejöttéhez, Isten azonban nem fáradt bele a teremtés munkájába. A hét korszakból kettőt ki lehet olvasni az Ószövetségből, a többi hármat Jézus nemzetségtáblájából113, a hatodik korszak Isten Fia emberré válásának kora, amire következik a hetedik korszak. Ez azonban már igazában nem tartozik a törté- nelmi korszakok közé. A hagyomány hatezer évről beszélt, nem hat korszakról, csak két korszakot különböztetett meg: a mostanit és a jövendőt. Ágoston valamelyest újí- tó, amikor a hétezer évet hat korszakként is értelmezte. A korszakok elméletét össze- kapcsolta antropológiai nézetekkel, az emberi életkorokkal. Ádám kora az emberiség csecsemő kora, Noé korszaka a gyermekkora, Ábrahámé a serdülésé, Dávid kora az if- jú kor, a babiloni fogság ideje az érett kor, a hatodik korszak lenne az öregkor, de az nem a halálba torkollik, hanem a spirituális ember kinyilvánításába. Az emberiséget mint egy embert kezeli Ágoston, és a hét korszakot az egyénre alkalmazza114. Meg kell jegyezni: a történelem felosztása négy korszakra szintén Ágoston gondol- kodásának állandó tartozéka115. Ágoston a történelem egyetlenségének híve, nincs pe110 G. RUHBACH, Die politische Theologie Eusebs von Caesarea, Die Kirclie angesichts dér Konstantini- schen Wende, Wege der Forschung, CCCVI, Darmstadt, 1976, 249-250. old. יי י G. RUHBACH, Die politische Theologie Eusebs von Caesarea, De Kirche angesichts dér Konstantini- schen Wende, Wege dér Forschung CCCVI, Darmstadt 1976, 257. old. ״ 2ייHaec tamen septima (aetas), erit sabbatum nostrum, cujus finis non erit vespera". De civ. Dei., XXII,30. Olyan theologumenon, amelyet csaknem minden 4. századi húsvéti homiliában megtalá- lünk Keleten. 113 De cat. rúd. 22,39; 24,45. PL 40;338 és 342. "4 A témáról igen alapos monográfiát írt: CHR. GNILKA: Aetas Spiritalis, Die Überwindung der natúr- lichen Altersstufen als Ideal frühchristlichen Lebens, Theophaneia, 14, Bonn, 1972. 115 Tractatus in Jo. 49.; De civ Dei. 81
