Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 1-2. szám - Vanyó László: Üdvtörténet, egyháztörténet, politikai teológia
rista. Az azonban felmerül kérdésként, hogy ezt a végideji Konstantini birodalom esz- méjét a hellenista isteni uralkodók mintájára, vagy a héber eredetű messiási királyság apokaliptikus elképzelése alapján alakította-e ki. Hasonlította Nagy Konstantint Mó- zeshez is, amennyiben a császár a birodalom népét az új keresztény korszakba vezeti, törvényhozóként szintén Mózeshez hasonlítható. Jellegzetes a ״sárkányölő" Konstan- tin képe106. A legtöbb kritikát és megnemértést az utókortól éppen amiatt ״érdemelte ki" Euszebiosz, mert vállalkozott a Konstantini korszak teológiai, üdvtörténeti hori- zontba helyezésére107. G. Rubach úgy látja, hogy a felvilágosodás kora óta, amióta kritizálták a konstan- tini kort, magát Nagy Konstantint, azóta Euszebiosz is osztozott sorában. A ״damna- tio Eusebii"-nek hosszú előtörténete volt108. Az ellene legtöbbször felhozott vád az volt, hogy bizonyos politikai folyamatokat üdvtörténetileg értelmezett, és biblikus te- ológiai alapon igazolt, amivel tulajdonképpen Isten országának a világegyházban va- ló immanenciáját elsőként fogalmazta meg, amivel a ״bizantinizmus" heroldja lett. Euszebiosz különleges teológiai érdeme a nagyvonalúan vázolt történelemteológia kibontakoztatása. Egyháztörténetének elemzése azt mutatja, hogy Euszebioszt a vi- lágtörténelem politikai eseményeinek kölcsönös játéka nem foglalkoztatta, semmit sem tudott a római birodalom pénzügyi és gazdasági nehézségeiről, csak érintőleg be- szél arról, hogy mennyire fenyegették a germánok és a perzsák. Azt sem kell gondol- ni, hogy Euszebiosz és Konstantin viszonya folyton ugyanaz maradt109. Az is megfi- gyelhető, hogy Euszebiosz általában elismeréssel nyilatkozott a rómaiakról, mivel val- lásukból száműzték a mítoszokat, de hallgatott az imperium romanum értékelését il- letően. A római császárokat három kategóriába osztotta: akik kedveztek az egyház- nak, akik semlegesek voltak, akik üldözték. Az Augustusszal kezdődő császárságot mint az isteni üdvözítő terv többé-kevésbé tudatos végrehajtóját, amelynek keretein belül az Egyház minden nehézség ellenére gyarapodhatott, pozitívan értékelte. Az is feltűnő, hogy a saját korának valódi konstellációiról és komplikációiról nem is akart 106 vita Constantini III,3. 07י Heves kritikával illette őt J. BURCKHADT Die Zeit Konstantin der Grossen, 1853, 2. Aufl., 1880,334. old., mivel szerinte meghamisította és eltorzította Nagy Konstantin képét, és a reálpolitikus, ״profán lélek" helyett az ájtatos, vallásos császárt állította az utókor elé. De mindmáig vita tárgya Euszebiosz teljesítménye ezen a téren, amit mutatnak a következő tanulmányok: E. PETERSON: Der Monothe- ismus als politisches Problem, in: Theologische Traktate, München, 1951, 45-147. old.; erre hevesen reagált C. SCHMITT: Eusebius als Prototyp Pölitischer Theologie, in: Politische Theologie II, Berlin, Duncker et Humblot, 1970, 68-88. old., mert úgy látta, hogy Euszebiosz kritikusai azonosítják a politikát és a herezist, és a ״tiszta, nem politikus teológiát" képviselik; ugyanez a Die Kirche Angesichts dér Konstantinischen Wende c. kötetben, Wege der Forschung CCCVI, Darmstadt, 1976, 220-235. old.; újra átvizsgálta a kérdést G. RUHBACH, ״Die politische Theologie Eusebs von Caesarea", Die Kirche Angesichts dér Konstantinischen Wende, Wege dér Forschung CCCVI, Darm- stadt, 1976, 236-258. old., aki szintén úgy látja, hogy Peterson a keresztényietlen teológia, vagy leg- alábbis a kérdéses keresztény teológia gyűjtőfogalmává avatta a ״politikai teológiát"; F. WINKEL- MANN: Euseb von Kaisareia, Dér Vater dér Kirchengeschichte c. könyve, (Verlags-Anstalt Union, Bér- lin, 1991), ״Eusebs Kulturtheologie" c. fejezetben foglalkozik a politikai teológiával, 136-162. old.; ezek nyomán alakította ki nézetét F. HEIM, La Théologie de la Victoire, de Constantin á Théodose, Théologie Historique 89, Beauchesne, Paris, 1992, 57-105. old. 10« Die politische Theologie Eusebs von Caesarea, Die Kirche angesichts dér Konstantinischen Wende, Wege dér Forschung CCCVI, Darmstadt, 1976, 238. old. 109 G. RUHBACH: Die politische Theologie Eusebs von Caesarea, Kirche angesichts dér Konstantinischen Wende, Wege dér Forschung, CCCVI, Darmstadt, 1976, 242-43. old. = 80
