Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 1-2. szám - Vanyó László: Üdvtörténet, egyháztörténet, politikai teológia
A ״phüszisz" Hérodotosznál jelentette a jellegzetes viselkedési mintát. Ezt a caesa- reai püspök is ilyen értelemben használta. A ״ természetnek" vannak törvényei, ame- lyek egyetemlegesen szabályozzák folyamatait kezdettől végig. Ezek a törvények- időnként ״korlátozásoknak" (horoi) nevezte Euszebiosz- összhangban működtek a vi- lágmindenség Logosz-strukturájával97. Minden teremtményre jellemző a természete, a törvénye, a korlátozottsága. A természet törvénye nem valamilyen merev korlát Euszebiosznál, inkább bizonyos irány, amelybe törekszik valami, valaki. Amit az egy- háztörténész ״szümbebékota"-nak mond, azok az ember számára bizonyos körűimé- nyék, külsőek, amelyek ellen küzdeni is lehet, és felhasználhatja azokat a saját előnyé- re. Amit Euszebiosz ״kata phüszin"-nek, ״természet szerintinek", és amit ״to kata szümbebékosz"-nak, ״járulékosnak" mondott, az tulajdonképpen megfelel az általá- nos és speciális gondviselés fogalmának, egyik a másikat kiegészíti, mindkettő a világ- mindenség Logosz-struktúrájához tartozik. A történelemnek ez a logikus artikuláció- ja, áttekinthetősége, a gondviselés horizontjába helyezése Euszebiosznál felveti a ״vi- szonzás" kérdését, a tettekért járó isteni retributio színtere is ez a történelem. A törté- netírásnak ezek a princípiumai az üdvösség történetévé avatják az egyháztörténetet, de különösen a történetíró jelen korának történetét, ami Euszebiosz politikai teológiá- jának, vagy teológia-politikájának területére vezet el. Az Euszebiosz-i historia ecclesiastica horizontja: az Édentől a milviusi hídig98. Eb- ben eltér a görög-római történetíróktól, akik kortárs- vagy csak a közelmúlt történe- tének megírására vállalkoztak. Az egyháztörténete nemcsak Jézus Krisztus születése után fut azonos szálon az üdvtörténettel, hanem előtte is, az egyház története tulaj- donképpen a teremtéssel kezdődik. Ezt már előtte kidolgozták az apologéták. Ádám bukása után a szolgaság és babona korszaka tört az emberiségre, amelyet csak Ábra- hám és a pátriárkák kora szakított meg, a következő korszakot Mózes alakja uralta, majd eljött a korszak, amelyben megjelent Krisztus, és vele egyidőben Augustus. A Ró- mai Birodalom és az Egyház alapítása időben egybeesik, ez a történelem utolsó kor- szaka, mely Nagy Konstantin uralkodásától tart az idők végezetéig. Fontos volt ez a szempont Euszebiosznak, mert ez legitimálta mind a római államot, mind a császár tekintélyét. Augustus megmentette az emberiséget, a világot a poliarkhia borzalmá- tói, amely szükségképpen összefonódott a politeizmussal, míg a monarchia a mono- teizmussal és a békével99. Megvalósulni látta Konstantin korában az íz 2,4-et: ״O tart majd ítéletet a nemzetek között, és igazságot szolgáltat számtalan népnek. Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést", és Mikeás 4,1-4: ״A napok vé- gén az Úr templomának hegye a hegyek orma fölé emelkedik, magasabb lesz minden halomnál. A népek odasereglenek, hatalmas nemzetek tódulnak oda. Gyertek - mond- ják -, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének templomába, hogy ő tanítson meg minket útjaira, és az ő ösvényein járjunk. Mert Sionról származik a törvény, és Jeru- zsálemből az Úr szava. Nagy nemzeteken uralkodik majd, hatalmas népek fölött ítél- kezik. A kardjukból ekevasat kovácsolnak, a lándzsájukból meg sarlót. Nem ragad Praep. Εν. VII, 10,1-3. 9s Ez G. F. CHESNUT szellemes jellemzése: The First Christian Histories, Eusebius, Socrates, Sozomen, Theodoret and Evagrius, Théologie Historique 46, Beauchesne, Paris, 1977, 91. old.: ״Eusebius: From Eden to the Milvian Bridge". 99 De laudibus Const.16,1-5; Theophaneia 11,67-68,76. Dem Ev. VHI,3,9-15. 78
