Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 1-2. szám - Vanyó László: Üdvtörténet, egyháztörténet, politikai teológia
tos tényezői voltak a profán történelemnek. A jövő megmondása előre egészen más előjellel bírt a pogány világban, mint a keresztényeknél. A görög-római pogány sze- mében a jóslás azért volt lehetséges, mert mögötte a fatum rajzolódott ki, amely át- hághatatlan rendet jelentett. A ״fatum" a sztoikusoknál megmerevítette a ״heimar- méné" fogalmát, és a felsőbbrendű erők kormányzását jelentette. A jóslás tényét a sztoikusok védelmezték, mert benne egyetemes determinizmusról adott tanításuk népszerű megerősítését pillantották meg. Eszerint a történelem maga már az isteni vi- szonzás színtere is volt, amelynek során mindenki megkapta azt, amit érdemelt tette- iért. Sztoikus megkülönböztetés volt: ״ami rajtunk múlik", és ״ami nem rajtunk mú- lik", vagyis ami sorsszerű, elkerülhetetlen. A sztoikus nézőpontból szemlélt történe- lem derűsen logikus, áttekinthető, de mindezek ellenére igen vigasztalan látvány volt. A keresztény történetírónak tennivalója volt ezen a téren is. A történeti okságról Euszebiosz kidolgozta a maga saját filozófiáját, számolva az- zal, ami a görög-római történetírás nagy ügye volt. A fatalizmus, a véletlen, a termé- szét fogalma, a szabad akarat kérdése, mind összekapcsolódott a történelem hagyó- mányos pogány értelmezésével94. A ״fatum" fogalmát pl. ״heimarmené", ״khreón" formában átvette Flavius Josephus is, és az isteni gondviselés jelölésére használta. A gondviselés így meglehetősen determinista színezetet kapott. Euszebiosz csodálta Jo- sephus történeti munkáját, de következetesen támadta a ״fatum״/״heimarmené" po- gány fogalmát, helyette hangoztatta a szabad akarat jelentőségét és szerepét a törté- nelemben. Ennek következtében tagadta a ״divinatio" lehetőségét is, bár azt nem ta- gadta, hogy az események az asztrológiai praktikák alapján valamelyest előre meg- mondhatók95. Ezt azonban nem a démonok sugallatára vezette vissza, hanem a dé- monok tudását vezette vissza a csillagászok számításaira. így a démonok az emberi tudomány függvényeivé lettek. A keresztények Istene fölötte van a ״fatumnak", ezért igazi ura a történelemnek. Euszebiosz elvetette a titokban ható erőket is. Euszebiosz universumának racionális struktúráját a Logosz biztosította, ezért a történelem egész folyamata megközelíthető volt a racionális kutatás és magyarázat számára. A gond- viselés (pronoia) is azonos volt ezzel a mindent átható Logosszal, amely az életet és az emberi tevékenységet szervezte. A történelem Euszebiosz által képviselt Logosz-struk- túrájának ellentmondott a ״fatum"/״heimarmené", amit a caesareai püspök ״aló- gosz"-nak nevezett. A ״fortuna"/״tükhé" is átértelmezésre szorult. A meglepő és váratlan, véletlen ese- ményt a görög-római történetírás a történelmi események két vagy több egymástól független láncolata összekapcsolódására vezette vissza. Ezt Arisztotelésztől96 kölcsön- zött kifejezéssel ״to kata szümbebékosz"-nak, ״accidens"-nek, Járuléknak" nevezte Euszebiosz. 94 ״Eusebius developed his own distictive philosophy of historical causation in order to deal with what have just been described as the great issues of Graeco-Roman historiography. Fatalism, the fortui- tous, the concept of nature, and the problem of free will- all were tied together in the traditional pagan unterstandign of history. To reinterpret these basic ideas and reconstruct them into a coherent Christian conception of history, Eusebius therefore had to work out a sophisticated philosophical analysis of the human psyche s encounter with time, phisical process, societal pressures, and the vision of God." G. F. CHESNUT, The First Christian Histories, Eusebius, Socrates, Sozomen, Theodoret and Evagrius, Théologie Historique 46, Beauchesne, Paris, 1977, 61. old. 9■י Ez a pogányoknál általános nézet volt, vö. Plótinosz traktátusa ״Vajon okok-e a csillagok?" Enn 11,3. 96 Physica, 11,5,197a. 77
