Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 1-2. szám - Vanyó László: Üdvtörténet, egyháztörténet, politikai teológia
súlyát. Platón valamelyest szakított ezzel a felfogással, amennyiben befejezetlen peri- odicitást tanított a határtalan időn belül, a bolygó csillagok előző helyzetbe való visz- szatérésével beálló ״nagy esztendővel53״. Korai korszakában Arisztotelész osztotta Pia- tón részleges katasztrófa-elméletét, de később igen csekély mértékben adott teret neki. A római számára a történelem nem örök újrakezdés, nem csak lefolyás, hanem cél- ja van, ami Róma örök szuverenitása54. Ezért Róma állandó újjászületéséről beszélt Ti- tus Livius, és ennek jelképe lett a Phőnix. A rómaiak felfogása részben egyezett az egyházatyákéval, illetve a Bibliáéval, hi- szén hitt a folyamatos haladás által elérhető célban, amely virtuálisan már részben meg is valósult, és a történelem fontos adalékkal szolgál a dicső cél eléréséhez. A latin egyházatyákat ez a körülmény a bibliai történelem jobb megértéséhez segítette, de ez azért csak másodlagos maradt. A keresztények számára ugyanis a történelem az örökkévalóságba torkollik, a ״nyolcadik napba", amelyben az ember állapota messze felülmúlja az egyszerű földi életét. Ezt felfogták úgy is, mint a bűnbeesés előtti para- dicsomi állapotba való visszatérést, de a végidei feltámadást követő állapotról vallót- ták azt is, hogy az messze felülmúlja Ádám paradicsomi állapotát. A történelem korszakokra osztásában nem mindig kifejezett a felzárkózás Szent Pál felfogása mellett, még akkor sem, ha egy-egy szerző - pl. Hermasz - négyes felosz- tást követ. A korszakos felosztás tükrözi a kereszténység és zsidóság, a kereszténység és pogányság viszonyát. Van-e folytonosság a zsidóság és kereszténység között? Mi- ként tekintheti szent könyveknek a kereszténység pl. a törvény könyveit, amikor nem tartja magát a Mózesi törvényhez? A kereszténység amolyan ״felsőbbrendű judaiz- musnak" tekinthette magát? A választ másként adja meg a Barnabás-levél, másként Antiochiai Szent Ignác és Szent Jusztinosz. A Barnabás-levél szerzője szerint nem volt soha zsidó vallás, hanem volt pogány vallás, és volt keresztény vallás, csak név nélkül! Történelmi visszatekintésben a zsi- dóság amolyan ״anonim kereszténység"55. Isten megengedte a szövetség kötését, de az aranyborjú imádása kiprovokálta a szakítást Isten és a nép között, és a szövetséget csak Jézus Krisztus állította helyre56. A levél szerzője szerint nincs is értelme a ״tör- vény korszakáról" beszélni, hiszen alapjában nincs is mózesi törvény, csak ״átöltözte- tett" keresztény törvény. Az emberiség történelme ugyan különböző korszakokat hoz magával, de nem különböző szövetségeket. Szoros értelemben nincsenek is különböző korok. Mindig is csak egy nép létezett, csak egy üzenet volt, amely csupán közlésében különbözött. ״És más helyen ezt mondja: ״Ha fiaim megtartják a szombatot, rájuk árasztom ir- galmamat" (vö. Jer 17,24). Azt a szombatot (=hetedik napot) említi, amely a terem- tés kezdetén van: ״Hat nap alatt teremtette Isten kezének műveit, és a hetedik napon beteljesítette, és megpihent ezen a napon, és megszentelé azt" (vö. Tér 2,2). Figyeljétek gyermekeim, mit jelent az, hogy ״hat nap alatt bevégezte". Annyit jelent, hogy az Úr 53 Tűn 39d. ״Brcf, pour le Romáin, l'histoire n'est ni un perpétuel recommencement, ni pur déroulement; elle a une fin, l'éternelle souveraineté de Rome." LUNEAU, A., L'Histoire de Salut chez les Peres de l'Église, La doctrine des Ages du Monde, Théologie Historique 2, Beauchesne, Paris, 1964, 74. old. Barnabás-levél, 4,6,9. Óí 3,223-224, 227-229, 231-232. old. Barnabás-levél 14,1-4. Óí 3,238-239. old. 70 55 56
