Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 1-2. szám - Vanyó László: Üdvtörténet, egyháztörténet, politikai teológia
Az apokaliptikus irodalom folytatja ugyan az Ószövetség irányvonalát, de sokkal kevesebbre értékeli a történelem hozzájárulását az ember vallási épüléséhez, mint a ká- nőni könyvek. Az Úr azt mondja Ezdrásnak, hogy a teremtésnek számot kell vetnie az idővel, a nemzedékeket csak egyenként, egymás után tudja felsorakoztatni, Isten országa csak fokozatosan érkezhet el47. A történelem ״lassítja" a beteljesedést. A Jubi- leumok könyve azonban olyan abszolút érvényt tulajdonított a törvénynek, hogy az minden emberi haladást kizárt48. Azt mindenki vallotta, hogy a törvény kihirdetése meghatározott történelmi ponton ment végbe, de fejlődésről nem beszéltek isteni ere- dete és karaktere miatt, néha feltételezték, hogy Isten törvényét valamiképpen kinyi- latkoztatta a népeknek is, de azok elutasították49. Mindez a történelem statikus nézetét jelenti, mi több, az intertestamentarius írások a történelmet egyenesen a degenerálódás folyamatának tekintik, amelynek során csak halmozódott az igazságtalanság, a vízözön után is diadalmaskodott a gonoszság. A végső idők a végső szenvedések és a bűnösség kora lesznek. A történelem így nem más, mint a bűn és vétek bölcsője. Az apokaliptikus nem vár mást, mint az isteni ha- rag elérkezését, és a bűn megtorlását. A jelen kor nem a tisztulásé, nem az üdvös meg- térésé, mint az Újszövetségben, hanem a bosszúállásé. A bűnös emberből hiányzik a vétek felfogása, de a szenvedőnek sincs meg a szenvedés megváltó erejébe vetett hit. Hippolütosz és Cyprianus írásaiban valamelyes visszhanját találjuk ennek a felfogás- nak, de egyébként nem igen befolyásolták az egyházatyákat. Philón nagy mértékben követte a görögöket, de hitt a bibliai töreténelemben, amely olyan keretet jelentett szá- mára, amelynek elhagyásától viszolygott. Az emberiség felvirágzása különböző kor- szakokon át olyan idea volt, amely nála elvesztette értelmét. Mert ebben a szemléleti keretben semmi sem készítette elő a törvényt, Izrael nem valamilyen fárasztó mene- telés végső állomása, Enos és Szeth csupán a remény szimbólumai50. Noé kora ugyan- olyan, mint a kezdeti volt, nincs semmi haladás51, a pogány ok törvényei nem Mózes törvényeinek vázlatai, hanem azoknak gyönge másolatai. A törvénynek, a manna csodájának nem volt semmilyen előkészítése52. Az előkészítés nélküli törvény törvény maradhat beteljesedés nélkül is. Ám idő szükséges ahhoz, hogy mindenki elfogadja, és megvalósuljon a várt üdvösség. Philónnál nincs zsidó korszak, amely valamilyen egyetemes korszakot helyettesít, az ószövetség alakjai szimbólumokká válnak, mert minden eseményt az ideák világába vetít. Felfogása teljesen más, mint kortársa, Szent Pálé. 8. A RÓMAIAK FELFOGÁSA ÉS AZ EGYHÁZATYÁK Az egyházatyák felfogása szerint a különböző korszakok abszolút cél felé vezetik az emberiséget. Ebben nem osztják a görög felfogást. A körforgás olyan univerzumot tartott szem előtt, amely önmagában biztosította a boldogság és igazságosság egyen47 4. Ezdr. 5,44-47; Jubileumok könyve, 23,26-27. 48 Jub. 2,17; 7,36-39; 6,17-22; 6,23, 28. 49 Jub. 2,18-35; 6,14; 4 Ezdr. 7,23-24. 30 De proem. II. 51 De Abrahamo, 46; De vita Moysi, 11,60; Quaest. in Gén 11,66; Leg. all. 111,77. 32 De Abr. 5; De vita Moysi 11,265-267; Leg. all. 11,165. 69
