Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 1-2. szám - Vanyó László: Üdvtörténet, egyháztörténet, politikai teológia
Teológia 2000. 1-2. szám VANYÓ LÁSZLÓ Üdvtörténet, egyháztörténet, politikai teológia 1. Bibliai és patrisztikus szóhasználat A bibliai ember számára természetes volt, hogy a világ egészét a Teremtő tette vagy, alkotásaként szemlélte, időbeli folyamatát pedig ugyanazon Teremtő művét fenntartó közbelépései sorozatának tudta be, amit gondviselésnek (pronoia, providentia) neve- zett a későbbi keresztény teológia. Ez azonban különös egyetemesség volt ószövetségi távlatban. Eltekintve a konkrét történelmi körülményektől, fel kellett tételezni, hogy a Teremtő tettei és törvényei egyetemesek, hiszen Ő világot teremtő Isten, de hogy törvényeit csak egy nép fogadja el, és veti alá magát neki, annak különleges okai le- hetnek. A kereszténység örökölte ezt a szemléleti keretet, és azonnal módosította is: a te- remtő Isten törvénye az Üdvözítő Isten által minden nép törvénye, így a horizont ki- tágul, és amit profán történelemnek ismerünk, az az egyház- illetve az üdvtörténet horizontja alá kerül1. A János-evangéliumban a történet a ״martürein", a látott és hallott dolgok tanúsítása. A Lk 2,15-ben a pásztorok mondják egymásnak: ״lássuk a beszédet/dolgot, amit azt Úr tudtunkra adott".2 3 A hallásból nyert ismeret a héber gondolkodásmód jellegzetessége, a látás elsősorban a görögöké. Az ״autopszia" igen fontos a görög számára. A héber számára az Úr szava, beszéde ״történés", ״történe- lem". Az ״oikonomia" = üdvtörténettel״Heilsgeschichte"-vel, való azonosítása ponto- sítást igényel, mert az ״oikonomia" = dispensatio, villicatio2, jelentette Isten családjá1 A ״hisztorein" ige Szent Pálnál a Gál 1,18-ban fordul elő, ״videre Kephan" jelentésben. Szent Lukács az ApCsel 1,1-ben ״logon epoiészamén"-t írt. Az evangélium prológusában az ״anataxaszthai diégészin" kifejezést használta (Lk 1,1) 2 A hely: ״idómen to rhéma túto to gegonosz, ho ho küriosz egnóriszen hémin", hasonlatos a Kiv 20,18-hoz (a LXX szerint!), ahol ez áll: ״Az egész nép látta (heóra tén phónén) a hangot, a villaná- sokat és a harsonák hangját, és a füstölgő hegyet". A héber magyar Biblia (Budapest, 1993, 1,250. old.) így fordítja: ״És az egész nép látta a mennydörgést, a lángokat és a harsona szavát és a hegyet, amint füstölög". A SzlT Biblia-fordítása ,javította" a szöveget: ״Az egész nép hallotta a menny- dörgést, a villámlást, a harsonazengést és látta a füstölgő hegyet". Ez a közfelfogás érthetőségét tiik- rözi valamint a laposságot. Nem volt tévedés a héber és a görög szövegben a ״látta a hangot", hiszen Jézus kortársa, Philón tanúsítja, amikor kommentálta ezt a helyet. (De migratione 47,53: Mózes élete, 1,66, Atlantisz, Budapest, 1994, 32. old.) 3 Lk 16,2; 1 Kor 9,17; Ef 1,10; 3,2 és 9;1 Tim 1,4. 61
