Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 1-2. szám - Rózsa Huba: Az Emberfia-hagyomány az Ószövetségben és az apokaliptikus irodalomban
Az etióp Hénok és a 4. Ezdrás könyvében az Emberfia meghatározható feladatkör- rel rendelkező valóság, préexistens individuum, aki mint üdvösségközvetítő a végidő bírája és a végidőbeli üdvösség megvalósítója. Ugyanakkor mindegyik írásban az Em- berfia alakjának és üdvösségközvetítő feladatának ill. annak megvalósításának egy- mástól különböző karakterisztikumai jelennek meg. Az Emberfia-hagyomány mind- két könyvben összekapcsolódik az ószövetségi üdvösségvárás ősibb, nagymultú ha- gyományával, a dávidi Messiás vámsával, de a 4. Ezdrás könyvében sokkal erőteljes- ebben kidomborodik az Emberfia alakja és a Messiás, az apokaliptikus és eszkatologi- kus vonások egybe hangolása. Az etióp Hénok könyve az Emberfiát a bibliai hagyó- mány más ismert alakjával, Hénokkal is vonatkozásba hozza. A Dániel 7. fejezetének apokaliptikus látomásból ismert égi lény, az emberfiához hasonló alakjának megnevezésére az etióp Hénok könyve a körülírás több formáját al- kalmazza (walda sabe=״emberfia", a walda be׳esi=״a férfinek a fia״ vagy a bonyolul- tabb walda equala emma'chejaw = ״az élők anyja ivadékainak fia), és ugyanez jellem- zi a 4. Hénok könyvét is (homo = ״ember", vir = ״férfi", filius meus = ״fiam", ez utóbbi helyett az arab1 szövegében szolgám áll). Az egyes megnevezések feltehetően az eredeti héber ill. arám szöveg kifejezéseire mennek vissza. Elmondható tehát, hogy az etióp Hénok és a 4. Ezdrás könyvében az Emberfia a végidő üdvösségközvetítőjének alakjává szilárdult, amelynek megnevezésére egy meghatározott terminológia is kiala- kult. A két apokrif írás esetében a kérdés az, hogy a kialakult terminológiát az üdvös- ségközvetítő alakjának megjelölésére titulusként használták-e vagy sem. A kutatás in- kább arra hajlik, hogy nem beszélhetünk tituláris használatról60 (a terminológia ár- nyaltsága is erre enged következtetni), sőt a kutatók egy csoportja szerint, a kérész- ténység előtti zsidóság körében nem is létezett Emberfia-eszme61. Az Emberfia-eszme új elemekkel való bővítése felveti az értelmezés folyamatának és céljának kérdését. Az egyes könyvek feltételezik a másik elemeinek ismeretét. Dáni- el 7. fejezete apokaliptikus látomásának elemeit megtaláljuk az etióp Hénok könyvé- ben (Dán 7,9.10.13 versek, nem találunk azonban utalást a látomás egészére), a 4. Ezdrás könyvében pedig Dániel 7. fejezetének (Dán 7,2.13) és az etióp Hénok könyve alaplátomásának egyes elemeit. Arra következtethetünk, hogy Dániel könyvének 7. fejezetében megfogalmazott Emberfia-elképzelésből veszi eredetét az etióp Hénok és a 4. Ezdrás könyvében a hagyomány további irodalmi lecsapódása62. Egy másik meg- oldás az égi ember eszméjéből indul ki, amely korábbi a Dániel könyvénél. Erre a lehe- tőségre már M. Noth is utalt63. Eszerint mind a Dániel könyve, mind az etióp Hénok 60 A szinte áttekinthetetlen szakirodalomból lehetetlen minden szerző véleményét megemlíteni. Csupán néhány jellegzetes mű szerzőjét soroljuk fel. A részletesebb irodalmi felsorolást lásd 15. lábjegyzet-- nél. - A Dán 7, Etióp Hénok és 4. Ezdrás könyve esetében nem beszélhetünk tituláris használatról: PERRIN, N., The Son of Man in the Synoptic Tradition, BR (1968) 1-25 old. A Modern Pilgrimage in New Testament Christology, Philadephia 1974; LEIVESTAD, R., Jesus - Messiás - Menschensohn, 1982; Jesus in His Own Perspective. An Examination of His Sayings, Actions, and Eshatological Titles, Minneapolis 1987; MÜLLER, U. B., Menschensohn und Messiás, 1972; ONDARS, B., Jesus Son of Man. A Fresh Examination of the Son of Man Sayings in the Gospels in the Recent Research, London 1983; - ezekkel a véleményekkel ellentétben a tituláris használat mellett áll ki (már a Dáni- el 7. fejezetre is lehetségesnek tartja) KOCH, K., Messiás und Menschensohn, 1996 6י Pl. LEIVESTAD, R., Jesus - Messiás - Menschensohn, 1982 62 Pl. THEISOHN, J., Dcr auserwáhltc Richter, 1975; COPPENS, J., Le Fils d'homme vétéro- et intertes- tamentaire (BETL 61) Leuven 1983; KOCH, K., Messiás und Menschensohn, 1996 6:1 Lásd bővebben a 17. lábjegyzetnél. 55
