Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 1-2. szám - Rózsa Huba: Az Emberfia-hagyomány az Ószövetségben és az apokaliptikus irodalomban
könyve egymástól függetlenül már létező írott forrásból merítettek, és fogalmazták meg az Emberfia alakját és végidőbeli szerepét. Ugyancsak ennek a hagyománynak önálló megfogalmazását találjuk a 4. Ezdrás könyvében is. Ha egymás mellé állítjuk a különböző keletkezési idejű három írást, megállapítható az Emberfia alakjának fo- lyamatos értelmezése és annak iránya, az égi Emberfia alakját fokozatosan összekap- csolni a nemzeti-földi vallásos várakozásokkal. A folyamatból egyes kutatók megpró- bálják a bővítés fokozatait kronologikus sorrendbe állítani64. A három írás a zsidóság végidőbeli várakozása egyik hagyományának fontos ta- núja a Kr. e. 2. század közepétől a Kr. u. 1. század végéig. Időbelileg tehát közvetlenül megelőzi és párhuzamos Jézus földi tevékenységével, sőt az ősegyház keletkezésének és terjedésének időszakával is, ezért hátteret és magyarázatot nyújthat az Emberfia fenségeim és eszme újszövetségi használatának megértéséhez. A kutatók álláspontja azonban megoszlik abban a kérdésben, hogy Jézus ill. az ősegyház szóhasználatának hátterében az az apokaliptikus várakozás áll, amely a Dániel könyve 7. fejezetében, az etióp Hénok és a 4. Ezdrás könyvében csapódott le. Egyes kutatók azt véleményt kép- viselik, hogy ez az apokaliptikus Emberfia eszme, de legalább Dániel könyvének Em- berfia látomása, vagy Hénok könyvének képes beszédei is kapcsolatba hozhatók az új- szövetségi szóhasználattal65. Jelentős számban viszont elutasítják az apokaliptikus Emberfia eszmével való összefüggést, óvatosabban ítélik meg a kérdést, és álláspont- juk szerint maga Jézus ill. az ősegyház teremtette meg az Emberfia megnevezést és használatát66. A kérdés végérvényes eldöntése várat magára. Az Emberfia az Újszövetség biblikus hagyományában Az Emberfia-eszme bemutatása az Újszövetség biblikus hagyományában nem tar- tozik értekezésünk témájához. A teljesség végett azonban rövid összefoglalás kereté- ben felvázoljuk az Emberfia fenségeim és hagyomány jelenlétét az Újszövetségben, és a biblikus kutatás vele kapcsolatos kérdéseit67. 64 MÜLLER, K., Mcnscliensohn und Messiás, \9Tl/1y, MÜLLER, U. B., Messiás und Menschensohn, 1972; COLLINS, J. J., The Son of Man in First-Century Judaism, NTS 38 (1992) 448-466 old. 65 Pl. az újszövetségi szóhasználat csak Dán 7. fejezettel hozható kapcsolatba, PERRIN, N., The Son of Man in the Synoptic Tradition; A Modern Pilgrimage in New Testament Christology- Philadephia 1974; Was lehrtc Jesus wirklich?, Gottingen 1972; - az újszövetségi szóhasználat vissza megy az etióp Hénok képes beszédeire is, VIELHAUER, Gottesreich und Menschensohn in dér Verkündigung Jesu, 1957; Jesus und dér Menschensohn. Zűr Diskussion mit Η. E. Tödt und E. Schweizer, ZThK 60 (1963) 133-177 old.; - az újszövetségi Emberfia alakjának kidolgozásánál a zsidó apokaliptika produktív volt, de nem lehet eldönteni, hogy nézett ki az a forma, amely szerepet játszott az újszö- vetségi szóhasználat kialakításánál, a szinoptikus hagyomány legősibb Emberfia rétege azonban független a Dániel, az etióp Hénok és 4. Ezdrás könyvétől és mellettük egy negyedik önálló Ember- fia hagyomány, COLPE, C, Art. ״ó υιός τού άυθρώπου": ThWNT VIII., 431.25 köv. 440,17 köv. 66 Pl. az Emberfia névet Jézus maga alkotta és saját magát jelölte meg, az Emberfia tituláris használa- ta ismeretlen az evangéliumokon kívül, LEIVESTADT, R., Jesus - Messiás - Menschensohn, 1982; LINDARS, B., Jesus Son of Man, 1983. 67 Az összefoglalás HAHN, E, Christologischc Hoheitstitel, 5. kiadásában található függeléket, és THEISSEN, G. - MERZ, A., Dér historische Jesus, Gottingen 1996, 470-480 oldalakig terjedő részét veszi alapul. A téma újszövetségi szempontú átfogó ismertetése VÖGTLE, A., Die ״ Gretchenfrage" des Menschensohnproblems. Bilanz und Perspcktive, (QD 152) Freiburg i.Bg 1994. További irodalmát lásd a 15. lábjegyzetnél. 56
