Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 1-2. szám - Rózsa Huba: Az Emberfia-hagyomány az Ószövetségben és az apokaliptikus irodalomban
gerből emelkedett ki. 6. Láttam, és íme, ő kivágott magának egy hegyet és felszállt rá... 8. ...mindazok akik összegyűltek ellene, ...nagyon meg- rémültek, mégis harcolni mertek vele. 9. ...amint meglátta az ellen jövő tömeg rohamát, nem emelte fel kezét és nem nyúlt sem kardhoz vagy más fegyverhez, hanem csak azt láttam, 10. amint a szájából valamit, olyan miként a tüzhullámok, és ajkairól lángoló leheletet bocsátott ki... 11 .A harcra felkészült rohamozó tömegre hullott, és lángba borított mindent, úgy, hogy a megszámlálhatatlan tömegből többé semmi sem volt látható csak hamu és füstgomoly..A2. Ezután láttam az Embert le- szállni a hegyről és egy másik, békés tömeget hívott magához. 13. Sok ember alakja közeledett hozzá, némelyik örömteli, némelyik szomorú, néhány megbilincselt, némelyek azokat vitték, akiket ajándékul mutat- nak be." (4. Ezd 13.1-13a) A látomás (4. Ezd 1*3,1-13a) kétségtelenül az Emberfia hagyománykörhöz tartó- zik és mértékadó vonásait egyértelműen a Dán 7,13-től kapja, noha attól alapvetően eltérő jegyeket is tartalmaz ill. a Dán 7,9-14 számos eleme hiányzik belőle. Ugyanez elmondható az etióp Hén 46-47; 48,2-7 alapvíziójának Emberfia képével kapcsolat- ban is. A látomás alapvető kijelentésében - ״és íme a vihar kihozott a tenger szívéből va- lakit, aki egy emberhez volt hasonló (4. Ezd 13,3a). Láttam, és íme, ez az Ember re- pült az ég felhőin" (4. Ezd 13,3b) - az ״Ember", aki ״az ég felhőin" repül közvetlen kapcsolatban áll a Dán 7,13-al. Az ״Ember" az egész látomás meghatározó eleme (4. Ezd 13,3b.5.12), amely ismételten vissza utal a 3a versben látott ״emberhez hasonló- ra". Az Emberfia látomás (Dán 7,9-14) további eleme viszont már nem szerepel 4. Ezd 13,l-13a-ban. A leírás tartózkodik attól, hogy az ég felhőin repülő ״Embert" Isten elé vezesse, és erre a látomást magyarázó részben sem kerül sor. A vihar által felkorbá- csőit kaotikus tengerből kiemelkedő ״Ember" (4. Ezd 13,2-3a) viszont a Dán 7. fejeze- tének szélesebb összefüggésére épül, amelyben ugyanez képi elem a világbirodalmakat jelképező négy vadállat megjelenését írja körül (Dán 7,2). Elmondható tehát, hogy a 4. Ezdrás könyvében a szerző tudatosan felhasználja a Dán 7,13-hoz kapcsolódó Em- berfia elképzelést a látomás leírásában53. A 4. Ezdrás könyvében nem található, s így látomásban sem, az ״Ember" préexistenciájának gondolata az etióp Hénok könyvére jellemző következetességgel megfogalmazva, ti. a világ megalkotása előtti teremtés és létezés értelmében (etióp Hén 48,3.6), de a látomás értelmezésében (4. Ezd 13,25-50) és a hozzá kapcsolódó tanbeszédben (4. Ezd 13,1-56) mégis találunk a préexistenciára utaló kijelentéseket: ....te egy Férfit láttál a tengerből kiemelkedni: 26. Ez az, akit a Ma gasságbeli hosszú időn át megőrzött, aki által a teremtést megváltani akarja; ő fog- ja a megmaradottakat elrendezni."; 51״. Akkor ezt mondtam: Uralkodó, Úr, mutasd meg nekem, miért láttam, hogy az a Férfi a tenger szívéből kiemelkedett. O ezt mond- ta nekem: 52. Miként senki sem kutathatja és tudhatja azt, ami a tenger mélyén van, úgy senki a földön nem láthatja az én Fiamat, vagy azokat, akik vele együtt vannak, ez csak az őnapjának idején történik." (4. Ezd 13,25 és 51 köv.). Mindkét vers az Em53 Lásd MÜLLER, K., Menschensohn und Messiás, BZ 16 (1972) 180-181 old.: Studien, 299-300 old. 51