Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)

2000 / 1-2. szám - Rózsa Huba: Az Emberfia-hagyomány az Ószövetségben és az apokaliptikus irodalomban

A vélemények közül az felel meg legjobban a bibliai szöveg állapotának, amely megkülönböztetést tesz az értelmezés két fokozata között (C. Colpe; H. Haag). Kétség- télén, hogy a szöveg végső kánoni formájában, a Dán 7,13 köv.27 és másodlagos ki- egészítések alapján, a ״Fölséges szentjeinek népe" nem más mint Izrael népének az a része, amely IV. Antiokhosz Epifanész vallásüldözése idején sokat szenvedett, de hité- hez hűnek maradt. Az Emberfia vonásai tehát magára Izraelre vitetnek át, s így kol- lektív jelentése van. A Dán 7. fejezetében nem szabad azonban figyelmen kívül hagy- ni a szöveg előtörténetét sem, mégpedig azt a tényt, hogy az Antiokhosz Epifanészre való utalások és a Fölséges szentjei népének Izrael népével való azonosítása később ke- rült az alaprétegbe. Ennek megfelelően az alaprétegben a ״Fölséges szentjein" a kuta- tók egy jelentős csoportja égi lényeket, Isten mennyei udvartartásának tagjait, a mennyei seregeket érti.

A látomásban az ״Emberfia" esetében egy hasonlatról van szó21. Szemben a négy vadállattal, amelyek az istenellenes négy nagybirodalmat s azok bestiális uralmát je- lenítik meg, az örök eszkatologikus világuralmat s annak emberhez méltó voltát az ״emberfiához hasonló" alakja jelképezi. Az ״emberfiához hasonlónak" nincs bírói és üdvösségközvetítő szerepe, s ma általánosan elfogadott a kutatók körében, hogy a Dán 7, Ί 3-ban a רב טנ(א) kifejezésnek nincs tituláris használata22. Az ״Emberfia" kol- lektív jelentésű, akár a végidő örök uralmát képviselő ״Fölséges szentjeivel" (égi sere- gek) akár a ״Fölséges szentjeinek népével" (az üldözésekben hűséges Izrael) azonos.

Az apokaliptikus irodalom Az etióp Hénok könyve

Dániel könyvének Emberfia-látomása egy olyan hagyomány legkorábbi irodalmi tanúja, amelynek árnyaltabb, tovább értelmezett formáit a zsidó apokaliptikus iroda- lomban - az etióp Hénok23 és a 4. Ezdrás könyvében - találjuk.

(PLÖGER, O., Das Buch Dániel, KÁT XVIII, 1965, 113 köv. old.); A Dán 7. fejezetének egészen sajá- tos magyarázatát képviseli KOCH, K., (Das Reich der Heiligen und des Menschensohnes: Die Reiclic dér Welt und dér kommende Menschesohn. Studien zum Danielbuch. Gesammelte Aufsátze Bd 2., Neukirchen-Vluyn 1995, 140-172 old.) aki alapvetően az egész fejezet eredeti egységét vallja, amely- ben a politikai valóság teológiáját találjuk eszkatologikus horizonton, az új világidőben egy alapjá- ban megváltozott emberi társadalom reményével. - A Dán 7. fejezet szereplői (az Ősöreg, az ember- fiához hasonló, az angyali karok, a Fölséges szentjei; Izrael, a Fölséges szentjeinek a népe; és népek hatalmasai is) és a végidőben megvalósuló új világ hierarchikus rendjének egy-egy fokozatát képvi- selik. A teremtményi rend élén az ״emberfiához hasonló" áll, aki individuum, s nem más, mint Mi- hály főangyal, a nagy fejedelem, Izrael pártfogója.

21 Lásd HAHN, F., Christologische Hoheitstitel, 5. kiadás Anhang, 456 old. KOCH, K., Messiás und Menschensohn, 244 old.

22 Lásd HAHN, F., Christologische Hoheitstitel, 5. kiadás Anhang, 456 old.; KOCH, K., Messiás und Menschensohn, 244 old.

2:1 Az Emberfia hagyománnyal foglalkozó fontosabb monográfiák és tanulmányok az etióp Hénok könyvében a szövegkiadásokon és kommentárokon kívül (a témára vonatkozóan lásd még a 15. láb- jegyzetnél felsorolt irodalomat is): KUHN, G. K., Beitrage zűr Erklarung des Buches Henoch, ZAW 39 (1921) 240-275 old.; MESSEL, N., Dér Menschensohn in den Bilderreden des Henoch (BZAW 35), Giessen 1922; MLIILENBURG, J., The Son of Man in Daniel and the Ethiopic Apocalypse of Enoch, JBL 79 (1960) 197-209 old.; SJÖBERG, E., Der Menschensohn im athiopischen Henochbuch, Lund 1946; PLÖGER, O., Theokratie und Eschatologie (WMANT 2), Neukirchen-Vluyn 19622;