Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)

2000 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Az első évezred nyugat-európai keresztény filozófiája

Hrabanus röviden összefoglalja az igazhívő és katolikus atyák nézetét Isten előre- tudásáról és az eleve elrendelésről, a kegyelemről és a szabad akaratról61. Álláspontjá- nak lényege: Isten előre tudása nem egyenlíthető ki az eleve elrendeléssel. A rosszat csak előre látja, a jót előre is látja és eleve el is rendeli62. A jó Isten kegyelméből, a rossz a bűnbeesésből és a szabad akarattal való visszaélésből származik63. Isten mindenkit az üdvösségre rendelt, de senkit sem a kárhozatra64. Isten kegyelme szükséges az üd- vösséghez, állapítja meg Hrabanus a pelagianistákkal szemben65. Isten nem közölte előre tudását, hogy senki se dicsekedjék és senki se veszítse,el a reményt66.

Hrabanus tisztában van vele, hogy a kérdés, amelyben Gottschalkkal nem ért egyet, végül is misztérium. Hogyan lehetséges ugyanis, hogy az igazságos és irgalmas Isten egyeseket visszatart a bűntől, másokat nem? Erre a kérdésre nem tudunk válaszolni. Ahogyan az ember dolgait csak az emberben lakó lélek tudhatja, úgy Isten dolgait csak Isten Lelke ismerheti67. Hrabaiaus mint lelkipásztor gyakorlati hozzáállásban látja a

Gothescalc, qui se asserit sacerdotem in vestra parochia ordinatum, de Italia venit ad nos Mogunti- am, novas superstitiones et noxiam doctrinam de praedestinatione Dei introducens, et populos in er- rorem mittens: dicens quod oraedestinatio Dei sicut in bono sit ita est in malo ... Hanc ergo opinionem nuper in synodo apud Moguntiam habita ab eo audientes, et incorrigibilem eum reperi- entes, annuente atque jubente piissimo rege nostro Ludovico, decrevimus eum cum perniciosa sua doctrina damnatum mittere ad vos." (PL 112,84)

61 ״Ecce habes, dilectissime frater, quod petisti. Sententiam orthodoxorum atque catholicorum Patrum breviter in uno libello constructum, de praescientia et praedestinatione, de gratia et libero arbitrio." (PL 112,1553)

6ב A predestináció származik az előretudásból, mint isten lényegéből, nem pedig fordítva: ״Praedestina- tio quippe a praevidendo, et praeveniendo, vel praeordinando futurum aliquid dicitur et ideo Deus, cui praescientia non aacidens est sed essentia fuit semper et est, quidquid antequam sit sio praedes- tinat, et propterea praedestinat quia quale futurum sit praescit. Ideo et Apostolus: 'Nam quos praes- civit, inquit, et praedestinavit' (Rom VIII,29). Sed non omne quod praescit et praedestinat. Mala enim tantum praescit et non praedestinat: bona vero et praescit et praedestinat. 12 (uo.1532) - ״Restat ut credas ac confitearis, imo firma fide et sana doctrina aliis praedices quod credant et intelligant, Deum praescisse bonos et malos futuros: bonos autem tantum ut vitam aeternam accipiant praedestinasse, malos vero in aeternum perituros tantum praescisse et praedestinasse." (uo.1552)

63 ״Cum praedestinatio nihil aliud sit nisi vitae donatio, non perditionis damnatio." (uo. 1540) - ״Alia est causa nascendi, et alia est pereundi. Ut enim nascantur homines conditoris est beneficium: ut

autem pereant praevaricatris est meritum." (uo.1542) -.... per hoc praedestinatio Dei, multis est

caus

a standi, nemini est causa labendi." (uo. 1544) - ״... ad praevaricationem legis, ad neglectum religionis, ad corruptelam disciplinae, ad desertionem fidei, ad perpetrationem qualicunque peccati, nulla omnino est praedestinatio Dei: nec fieri potest ut per quem a talibus malis surgitur per eum in talia decidatur." (uo.) - ״Libero autem arbitrio, quod per primi hominis lapsum corruptum fuerat ... cum ... homo illo abutitur per superbiam, non gloria ejus sed poena dignum esse perpetua." (uo. 1553)

64 ״Ne quisquam autem putaret divino judicio fieri non omnes homines salvari, dixit Apostolus: 'Qui vult omnes salvos fieri' (ITim 2,4) - Quapropter omnes homines qui salvantur, Deo volente salvantur." (uo.)

65 ״... Pelagiani sunt qui ascribunt totum homini posse per primae conditionis sortem, quidquid ad salutis suae statum pertinet, etiamsi divina gratia eum non adiuverit, quorum licet diversus error sit, tamen par impietas: ideo necessarium esse arbitramur Scripturarum testimoniis comprobare, hominem initio bonum a Deo esse conditum, quia vidit Deus cuncta quae fecerat et erant valde bona: sed neminem posse suo merito sine gratia Dei salvari." (uo. 1545) - ״Initium ergo salutis nostrae Deo miserante habemur" (UO. 1547)

66 ״Hinc nemo glorietur, nemo desperet." (uo. 1555)

6? ״Sicut'· nemo scit hominum quae sunt hominis, ni spiritus hominis qui est in ipso, ita et quae Dei sunt nemo scit, nisi Spiritus Dei (Rom XI,33).״ (uo. 1548)

156