Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Az első évezred nyugat-európai keresztény filozófiája
kiutat: ״amennyire tehetjük, buzdítsunk mindenkit jótettekre, senkinek ne adjunk okot az elkeseredésre, egymásért imádkozzunk, Isten előtt alázzuk meg magunkat és mondjuk: Legyen meg a te akaratod"68. Hrabanus különbséget tud tenni az accidens és az essentia között. Filozófiai ismere- tei nem maradnak le Gottschalk mögött. Az atyákat és a hagyományt is ismeri. Nem lenne szabad azonban elkerülnie a figyelmünket egy részletnek, amelyet Reimsi Hink- már idéz Hrabanus hozzá intézett leveléből': ״amennyiben visszafogadja főtisztelendő- séged egyházkerületébe, ahonnan előzőleg szabálytalanul távozott, ne tűrje, hogy to- vább tanítsa a tévedést és félrevezesse a keresztény népet, mert amint hallom már so- kákát félrevezetett, akik kevésbé áhítatosan gondolkodnak üdvösségükről mondván: mi hasznom, ha Isten szolgálatában fáradozom? Ha halálra vagyok eleve elrendelve, soha nem fogom azt elkerülni; ha viszont gonoszul cselekszem, és az életre vagyok eleve elrendelve, kétségtelenül az örök nyugalomra jutok"69 *. Nem csak az egyháznak, a birodalomnak sem lehet mindegy, hogy a hívőknek mindegy-e, hogy jót, vagy gonoszát tesznek. Különösen miután Gottschalknak ״undecumque" akadtak köve- tői™. Reimsi Ilinkmár (806-882)71 Hinkmár egyetértett Hrabanusszal a predestináció és Gottschalk ügyében. Gott- schalknak, akit Hinkmár ״Az eleve elrendeltségről szóló értekezésben" ״alakra szerze- tesnek, lélekben ragadozó vadállatnak"72 nevez, 849-ben a Quierry zsinaton számot kellett adnia tanításáról és mint szerzetes-szökevénynek szigorú kolostori fegyelem- nek kellett magát alávetnie73. A Hautvillers-i apátságban tartották fogva. Gottschalk azonban a tanítási tilalom ellenére folytatta írói tevékenységét, amelynek eredménye az előretudás és eleve elrendelés azonosságáról szóló két hitvallás74, amelyekből Gottschalk álláspontját szokás rekonstruálni. Igazáról úgy meg volt győződve, hogy istenítéletnek is kész volt magát alávetni forró vízben, olajban, szurokban vagy tűzben75. Az istenítélet elmaradt, a predesztinációs vita azonban kibővült. Tárgyát te- kintve a szabad akarat kérdésére (csírájában már Hrabanusnál is megvan), a résztve- vők tekintetében a kor teológusainak széles körére. 68 ״In quantam autem possumus, omnes homines ad bonum opus exhortemur, nulli desperationem demus, pro invicem oremus, in conspecti Dei nos humiliemus dicentes: 'Fiat voluntas tua'." (uo. 1553) 69 ״Quatenus eum recludatis in vestra parochia unde primum inordinate recessit, et non sinatis eum cum amplius errorem docere, et seducere populum Christianum, quia jam multos seductos, ut audi- vi, habet, et munus devotos erga suam salutem, qui dicunt, Quid mihi proderit laborare in servilio Dei? quia si praedestinatus sum ad mortem, numquam illum evadam: si autem male egero et prae- destinatus sum ad vitam, sine ulla dubitatione ad aeternam requiem vado." (Hincmari, De praedes- tinatione Dei et libero arbitrio. Posterior dissertatio. PL 125,84 sqqu.) 7״ ״Sed ne ille solus periret, sibi consentientes coeperunt undecunque exsurgere, et pravam ab illo remotam doctrinam et verbo et scripto disseminare." (uo. 85) 7' Művei: PL 125. Sajnos a tanulmány lezártáig nem tudtam hozzájutni J. DEV1SSE: Hincmar, arclie- veque de Reims, 845-884, I-1II. Genf 1975/76 könyvéhez 72 ״Habitu monachus, mente ferinus" De praeddicatione, Dissertatio posterior. Cap. 11. (PL 125,84) 7:1 Angenendt 443.0. 79 Confessio Gotteschalci monad post haeresim damnatam (PL 121,347-350); Gotteshalci confessio prolixior (uo. 349-366) 75 Angenendt, 443.0. 157
