Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Puskás László: Gondolatok az orosz ortodox egyház 20. századi történetéről
már nem a szerző, hanem a magyar fordító oroszosította el.51) Cipin egyébként egy- szer sem használja a ״Görögkatolikus Egyház" kifejezést, talán abból a megfontolás- ból, hogy ez Egyházként való léte hallgatólagos elismerését jelentené. A szerző az 1946-os Ívovi zsinaton kívül egy 1949-es ungvári zsinatról is tud, amelyen a kárpátaljai görögkatolikus papság tért vissza az Ortodox Egyházba, ami- ről más források nem tudnak, ez ugyanúgy téves, mint ahogy ״maroknyi csoport- nak" véli az ״Ortodoxiába vissza nem térteket", mint ezt már korábban említettük. A témával kapcsolatos további közlései is a görögkatolikus Egyházakkal kapcsola- tos ortodox előítéletek meglétét tanúsítják: a szerző az 1971-es moszkvai zsinat hatá- rozatai között idézi: ״A zsinat megemlékezik az Orosz Ortodox Egyház történetének arról a kiemelkedő fontosságú eseményéről, hogy 1946-ban és 1949-ben a galíciai és kárpátaljai görögkatolikusok visszatértek az Ortodoxiához, és hogy az annak idején erőszakkal létrehozott breszt-litovszki és ungvári uniók megszűntek." Cipin említi az 1989-es főpapi zsinat (az eredetiben talán szinódus - szerk.) aggodalmát is a nyugat- ukrajnai egyházmegyék egyházi életében mutatkozó állapotok miatt, ahol az unió visszaállítására irányuló törekvések jelentek meg, megismételve az 1986. évi Összortodox Tanácskozás határozatát, amely szerint az uniós probléma ״akadályozza az egység létrehozását", és megzavarja a Római Katolikus Egyházzal való kapcsolato- kát. 52 Bár ezek a részletek nem jelentősek, mégis szimptomatikus értékűeknek minősíthe- tők: ha az Orosz Ortodox Egyház hivatalos történetírója ma is fontosnak tartotta fel- venni őket Egyháza terjedelemben meglehetősen szűk ismertetőjébe. És talán megen- gedhető, hogy a jelen sorok írója felidézze azt a véleményét, amit a 80-as évek vége fe- lé fejtett ki egy baráti beszélgetésben: a Gorbacsov-i Szovjetunióban akkor válik visz- szavonhatatlan valósággá a ״peresztrojka", ha a Görögkatolikus Egyházak is megkap- ják a legális működés lehetőségét (akkor még Moszkvában éhségsztrájkolt papjaik és híveik kis csoportja). Úgy tűnik, hogy ennek analógiájára az Orosz Ortodox Egyház is csak a Görögkatolikus Egyházakhoz való viszony jelértékű rendezésének függvé- nyében lépheti át történelmében a hatalommal kapcsolatos patrónus-patronált vagy börtönőr-fogvatartott jellegű szimbiózis árnyékát, hogy továbbmenjen mint az igazi Ortodoxia, mint a Krisztus által kívánt egység felé. Magánvélemény Mert az üldözések befejeztével - és ezt igen jól példázza ismertetésünk tárgya - még korántsem következett be a belőlük adódó deformációk felismerése és felszámolása. Azaz úgy tűnik, hogy az a tisztulási folyamat, amely lehetővé tenné a valóban tár- gyilagos egyháztörténeti közelítést is - és ami elsősorban maga az Orosz Ortodox Egyház további fejlődése szempontjából járhatna komoly pozitív következményekkel, sí CIPIN, op.dt., 172 ill. 242. A bizonyítottan a KGB által mozgatott Kosztelynik szerepének leírása, akit ״utolért az Egyház ellenségeinek bosszúja", is világossá teszi, hogy a szerző ma is egyetért a ko- rabeli szovjet állásponttal mind személye, mind a galíciai és kárpátaljai görögkatolicizmus hivatalos megszüntetését ill. ortodox beolvasztását illetően, azaz az Orosz Ortodox Egyház ma is csak így, az- az az Ortodox Egyházakba való fuzionálással képzeli el a görögkatolikusok jövőjét. M CIPIN, op.cit., 241-242, 263, 276. 142
