Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Puskás László: Gondolatok az orosz ortodox egyház 20. századi történetéről
na ki. Tyihon Belavin első 20. sz.-i pátriárkánál tiszta a kép - az emberileg kilátásta- lan helyzetben a Főpap sohasem lépte át az írásunkban már említett erkölcsi válasz- vonalat, bár Egyháza fennmaradása érdekében, olykor vitatható módon, az üldözők- kel szemben lavírozással is próbálkozott illetve olykor, úgy tűnik, természetes emberi gyengesége is megmutatkozott. Viszont a Tyihon végrendeletében a vezetéssel pátriárkái helytartói minőségben megbízott Pjotr krutyici metropolita Ί925 dec. 10-én bekövetkezett letartóztatása után, aki eszerint a pátriárka halála után alig hét hónapig kísérletezhetett az ordinálással a hatalom kegyét kereső és az árulást is magába foglaló kollaborálásért cserében azt meg is kapó, szakadárságba hajló ״újítókkal" szemben (szerzőnk részle- tezi kánoni kihágásaikat is, pl. a szerzetesség intézményének eltörlését, a püspökök nősülését stb.), a kormányzást azonmód átvevő Szergij Sztragorodszkij metropolita szerepe a közölt adatok nyomán már korántsem tűnik egyértelműnek.24 Már kinevezésének kérdése is meglehetősen homályos: Pjotr helytartó metropolita két dokumentumot is kiadott halála ill. akadályoztatása esetére, dec. 5-én Szergijt a potenciális helytartók sorában csak 4. helyen említi, de dec. 6-án rendelkezését, már csak a pátriárka helytartója hivatalának ideiglenes ellátásaként fogalmazva meg tár- gyát, Szergij javára módosítja. Ez a dokumentum viszont csaknem azonnal hatályos- sá válik, hiszen Pjotr metropolitát már dec. ΊΟ-én letartóztatják, és Szergij elvben azonnal átvehette a pátriárka helytartójának hivatalát, bár később a helytartó helyet- tesének nevezi magát, és feladatait Nyizsnyij Novgorodból25 kísérli meg ellátni, mi- vei azt tilos volt elhagynia (ráadásul 1926 februárjában Pjotr metropolita rendelke- zését már börtönéből előbb visszavonja, majd Szergij levele nyomán ismét megerősí- ti). A szerző megemlíti Szergij metropolita helytartó 1926 novemberében bekövetkezett letartóztatását (az őt is utolérő, igen sok főpapot érintő letartóztatás-sorozat alapja főleg az állam részéről illegálisnak minősített, a Szoloveckij-táborban raboskodó Ilarion Troickij érsek által kezdeményezett, de a főpapok akadályoztatása miatt levele- zés útján bonyolított új pátriárka megválasztására vonatkozó kísérletben való részvé- tel volt; novemberig 72 szavazat gyűlt így össze), majd minden kommentár nélkül az 1927 áprilisában történt szabadulását és hivatala újbóli zavartalan elfoglalását, sőt ez- úttal már Moszkvába költözhetett,26 megalakíthatta az Ideiglenes Pátriárkái Szent Szinódust, amelyet rövidesen hivatalosan is jóváhagyott a belügyi népbiztosság. Meg- indítja a Moszkvai Patriarkátus egész egyház-igazgatási struktúrája újjászervezését (igaz, hogy közben az ortodox főpapok meghatározó többsége börtönben vagy szám- űzetésben volt) - a tárgyalt mű, sajnos, azt nem tisztázza, hogy ez az átszervezés az állam által megbízhatónak minősített személyek vezetői kinevezéseit jelentette vagy hivatásos belügyesek beültetését az irodákba (talán a magyarországi ״bajszos püspö- kök" is az akkor első ízben kipróbált módszer analógiájára kapták hivatalaikat), a sokan már a végső összeomlástól rettegtek, ő nem veszítette el a fejét. És így nehéz hivatásának valóban magaslatán állt, nemcsak mint az Orosz Egyház vezetője, hanem mint annak újjáépítője is." - CIPIN, op.cit, 212-213 ill. 233. 24 Megkíséreljük egybegyűjteni az elgondolkoztató tényeket és az eseti hivatalos vagy szerzői következtetéseket, pl. az általunk a 2,3. jegyzetben idézett méltatást, mivel ezeket a tárgyi műben elszórtan találjuk. 25 A számunkra a Szacharov akadémikus száműzetése helyeként is ismert Volga-parti Gorkijból. M CIPIN, op.cit., 204-205 ill. 209-210. 132
