Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Kocsis Imre: Történelem és üdvtörténet Lukács kettős művében
írási cél vonatkozásában azonban a bibliai (ószövetségi) történetíráshoz áll közelebb.45 Az Ószövetség történeti iratai úgy tekintik az időt, mint amelynek menetét Isten irá- nyitja, aki a történelem emberileg nem mindig átlátható forgatagában népe megmen- tésére vagy ítéletére cselekszik. Ehhez hasonlóan Lukács is úgy szemléli a történelmet, mint ami Isten üdvözítő cselekvésének a helye. Célja nem egyszerűen ״száraz tények" (bruta facta) közlése, hanem annak kidomborítása, milyen alapirányt adott Isten az eseményeknek. Ennek ellenére nincs okunk arra, hogy a történeti tényközlést tekintve túlságosan bizalmatlanok legyünk Lukáccsal szemben. Ha komolyan vesszük az evangélium előszavában leírtakat - azt, hogy a szerző ״utánajárt" a dolgoknak, és források alap- ján írta meg művét jogosnak tekinthetjük E Hahn megállapítását: ״Lukács nem önkényesen szerkeszt, hanem néhány homályos pont és tévedés ellenére lényegében már meglévő hagyományt követ, amelynek kiindulópontja az elbeszélt eseményben van."46 A leírtak történeti kiértékelése persze jó néhányszor alapos vizsgálatot igé- nyel. támaszkodva tíz szabályban foglalja össze a görög-római történetírás követelményeit: 1. Nemes témát kell választani. 2. A téma legyen hasznos és tanulságos az olvasók számára. 3. Az írót szellemi függetlenség jellemezze. 4. Az írás legyen jól felépített, főleg az elejét és a végét tekintve. 5. Az írást megfelelő előkészület, anyaggyűjtés előzze meg. 6. Válogatás és változatosság az információk feldolgozásában. 7. Az elbeszélés megfelelő elrendezése. 8. Az előadás legyen lendületes. 9. Az író legyen mértéktartó a földrajzi adatokban. 10. Olyan beszédeket iktasson be, amelyek illenek a beszélőhöz és a konkrét helyzethez. A felsorolt követelmények majdnem teljesen kimutathatók Lukácsnál. A témát tekintve mindenesetre Lukács műve nem felel meg a kívánalomnak, hiszen a ״nemes téma" a görög-római történetírók számára politikai eseményeket, illetve hadi cselekményeket (háborúkat) jelent. 4-> Vö. HENGEL, M., Urchristliche Geschichtsschreibung, 75-78: MARCUERAT, D., La premier histoire, 26-42. HAHN, E, Dér gegenwiirtige Stand, 183. 114 ·1íi
