Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Kocsis Imre: Történelem és üdvtörténet Lukács kettős művében
vetőinek ezzel kapcsolatos álláspontját fentebb már ismertettük és értékeltük.37 Itt is- métlésképpen csak annyit jegyzünk meg, hogy Lukács újdonsága nem a történelmi perspektíva, hiszen az a korábbi hagyományrétegekben (Jézus, őskeresztény hitval- lások, Pál) is felismerhető, hanem a ״tudatos és átgondolt történelem".38 Említésre méltó az a vád is, melyet - Conzelmann nézetét radikalizálva - G. Klein fogalmazott meg az evangéliumi prológus elemzése során: Lukács a történelmi kutatással olyan racionális ismeretet (hina epignósz: Lk 1,4) kívánt közvetíteni, amely az üdvösség bi- zonyosságát (Heilsgewissheit) nyújtja, s ezáltal a személyes bizalmon alapuló hitet emberi fáradozásnak szolgáltatta ki.39 Ez a vád Lukács szándékának félreértésén ala- pul. Nem arról van ugyanis szó, hogy - Lukács felfogásában - az üdvösséghez elegen- dő lenne a kettős műben leírt ״tények" ״racionális" tudomásul vétele. Az üdvösség fel- tétele nyilvánvalóan a személyes hit, amely azonban annak ismeretét is megkívánja, amit Isten a történelemben az emberek üdvösségért tett.40 Lukács nem tudományos értelemben vett ״bizonyításra" törekszik, hanem arra, hogy az olvasókat a hitbeli meggyőződésükben megerősítse.41 Ami Lukács történész-mivoltát illeti, a kritika arra vonatkozott, hogy az esemé- nyék célzatos bemutatása miatt műve nem megbízható történeti forrás. A kritika egyik atyja F. Overbeck Lukács ״bűnét" abban látja, hogy történetírói módszerrel tár- gyalta azt, ami sohasem volt történelem. Szerinte az Apostolok Cselekedeteiben a tör- ténelem és a legenda, a történeti tény és a természetfeletti olyan egyvelege található, amely teljesen elfogadhatatlan a modern történetíró számára.42 Ezzel a kemény szemrehányással szemben a kutatók manapság többnyire azt hangsúlyozzák, hogy Lukács művét nem a modern, pozitivista történelem-szemlélet alapján kell megítélni, hanem a történetírás korabeli szabályainak fényében. Egyetlen ókori történetírás sem mentes a célzatosságtól. ״Az igazságtartalom energikus hang- súlyozása ellenére a hellenista történetírás részben politikai, részben erkölcsi haszon vagy az esztétikai élvezet szolgálatában áll. A sorsfordulókat gyakran a kiszámítha- tatlan Tükhé istennő hirtelen közbelépésével vagy a véletlen működésével magyaráz- ták."43 A kutatások kimutatták, hogy az anyag előkészítését, elrendezését és feldolgo- zását tekintve Lukács a hellenista történetírás szabályait követi,44 a tartalom és a meg17 E tekintetben BULTMANN, R. (Az Újszövetség teológiája, 375) is erős kritikával illet Lukácsot: ״Az a tény pedig, hogy az ApCsel-t az evangélium folytatásaként írta, teljességgel bizonyítja, hogy Lukács feladta a Jézus-hagyomány eredeti kérügmatikus jelentését, és historizálta ezt a hagyományt." ·t״ ERNST, }., Lukas. Ein theologisches Portrait, Düsseldorf 19912, 28. ·ייי Vő. KLEIN, G., Lukas 1,7-4, 202-203. 411 ״Die rationale Erkenntnis, die angestrebt ist, ist zugleich existentielle Erkenntnis der «fides quaerens intellectum»." PESCH, R., Apostelgeschichte I, 32. 41 Klein nézetének kritikájához vö. KÜMME1, W. G., Lukas in dér Anklage, 431-433; BOVON, E, Luc le théologien, 28-29. 42 Vö. OVERBECK, E, Christentum und KuItur, Basel 1919, 78. 4:í SCHNEIDER, G., Apostelgeschichte I, 124. HAHN, E (Der gegenwartige Stand, 183) így fogalmaz: ״...antiké Geschichtswerke insgesamt keine bloss faktenorientierte Darstellung bieten wollen, sondern Bericht und Deutung miteinander verbinden." A ״tükhé" (fortuna) szerepéhez az ókori történetírásban vö. VANYÓ L., Üdvtörténet, egyháztörténet, politikai teológia, Teológia 34/1-2 (2000) 61-82, főleg.76-78. 44 VAN UNNIK, W. C. (Luke's Second Book and the Rules of Hellenistic Historiography: lxs Actes des Apotres, szerk. J. Kremer, 37-60) Lukianosz és Halikarnasszoszi Dionüsziosz történeti munkáira 113
